Blaha Lujza - Reindl Ludovika néven - 1850. szeptember 8-án született Rimaszombatban. Édesapja Várai (Reindl) Sándor színész 1856-ban a kolera áldozata lett. édesanyja 1857-ben újra férjhez ment Kölesi Antal színpadi festőhöz, ettől kezdve a kis színésznő Kölesi Lujza néven lépett fel.

1858. január 15-én, nyolcévesen játszotta el élete első igazi színpadi szerepét. 1864 novemberében Szabadkára szerződött, Sipos Károly társulatához. Szabadkán hamarosan megismerkedett Blaha Jánossal, az ott állomásozó dzsidásezred karmesterével. "Blaha bácsi" - ahogy Kölesi Lujza nevezte - alapozta meg zenei tudását, türelmesen tanítva a fiatal lányt: operaénekesnőt igyekezett belőle faragni. 1865-ben a harminchat éves Blaha megkérte a tizenöt éves színésznő kezét, majd 1866 februárjában összeházasodtak. Blaha János 1869-ban hosszas betegség után elhunyt.

Blaha Lujza 1866-ban szerződött Debrecenbe Szabó József társulatához. A bemutatkozó darab a Varázshegedű című operett volt, majd hamarosan bemutatták a Tündérlak Magyarhonban című népszínművet, amely évtizedekig színen maradt az ország színházaiban. Blaha Lujza ebben Marcsát, a főszereplőt alakította: színpadi belépője a Cserebogár, sárga cserebogár című dal volt.

1871-ben Pestre hívták a Nemzeti Színházba, majd 1875-től az akkor megnyílt Népszínházban játszott: a társulat vezető alakja lett. Blaha Lujza 1875-ben férjhez ment Soldos Sándor miskolci földbirtokoshoz. Mivel férje ellenezte a színészi karrierjét, férje parancsára csak mint "vendég" írhatott alá szerződést. Igaz, hogy férjétől négy év után elvált a művésznő, de a Népszínházban élete végéig csak mint vendég szerepelt, amint ez a számos kiállított színlapon is látható.

Időközben, 1881-ben harmadszor is férjhez ment, báró Splényi Ödön rendőrtanácsoshoz, akivel még ebben az évben házat vettek Gödöllőn. Ma részben a Blaháné út 132-138. számú telek az, ami az övék volt, bár eredetileg nagyobb volt, egészen a Lázár Vilmos útig nyúlt. A gödöllői ház egyik szobáját a színésznő kedvenc színdarabjának, A piros bugyellárisnak a nyomán rendezték be. Blaha Lujza leírásából tudjuk, hogy egyszer nagy rajongója, Erzsébet királyné is megnézte a házat, a színésznő távollétében. 1893-ban, amikor Blaha Lujzáék eladták a gödöllői házat, a bútorokat Kaffka László szolgabíró vette meg, akinek a szomszédban volt nyaralója.

Blaha Lujza egykori háza egy 1944-es bombázás alatt semmisült meg. A környék strandfürdője, a Blaha Lujza strand 1926-ban nyílt meg, a színésznő egykori házától nem messze helyezkedett el. Az 1970-es években zárták be.

1908 után, mivel megszűnt a Népszínház, Blaha Lujza a Nemzeti Színházban lépett fel, 1909-ben például Móricz Zsigmond első színdarabjában, a Sári bíróban. Az első világháború kitörése után még néhányszor eljátszotta a Nemzetiben A nagymamát, aztán végleg visszavonult a színpadtól.

1916-ban A nagymamából némafilmet forgattak, Korda Sándor rendezésében. Sajnos a filmszalag megsemmisült, csak kevés részlet őrződött meg.

Blaha Lujza utolsó nyarait Balatonfüreden töltötte, év közben Budapesten visszavonultan élt. Még megérhette, hogy róla nevezték el a Nemzeti Színház előtti teret. 1926. január 11-én halt meg, a Fiumei úti temetőben helyezték örök nyugalomra.

A Gödöllői Városi Múzeum kiállításán a színésznő gödöllői kötődését mutatjuk be, illetve a színházi pályafutásának és életének főbb állomásait. A tárlaton látható a Gödöllői Városi Múzeum egyik legbecsesebb darabja: Blaha Lujza legyezője, amelyet Lotz Károly díszített 1880-ban, és számos neves ember ellátta kézjegyével.

Kiállításra kerül továbbá az a színlap, amelyet Erzsébet királyné tartott a kezében, illetve Blaha Lujza feljegyzése a királyné látogatásáról a gödöllői házában. A kor hangulatát idézi a blahai strand képe egy rekonstruált fürdőruhával, valamint egy korabeli színpadkép.