Csepeli Istvánról és a magyar kultúra hagyományairól szólva nem lehet kétséges, hogy a kulcsszó az „és". Csepeli István és hagyományaink. És. Méghozzá szigorú értelemben „és". Szigorú nyelvi-logikai értelemben.

A logikai grammatikában ugyanis az „és" egyidejűséget fejez ki. Együttes jelenlétet. Az „esik az eső és fúj a szél" mondat akkor igaz, ha esik is, és fúj is. Csepeli István és a magyar kultúra hagyománya – mit jelent ez a kiállításra látogató számára? Garanciát. Garanciát arra, hogy jelenvalóvá lesz az, amit a nemzeti tradíció kifejezés alatt értünk. Legyen az anyag fából, csontból, viaszból – mindegy. Mert a lényeget Csepeli képviseli, a lélekvéső. Alkotó és műalkotás. Ők együtt vannak. Fogalmazásórán azt tanultuk, és-sel soha se kezdjünk mondatot. De itt most minden az és-sel kezdődik. Január 30-án a dunaújvárosi Intercisa Múzeumban.

Csepeli és az időtlen magyar kultúra. És mi. Látogatók.

András Ferenc