Tolvaly a magyar képzőművészeti élet titokzatos alakja. Csendes személyisége ellenére az 1970-es évek óta 2008-ban bekövetkezett haláláig nagy hatást gyakorolt pályatársaira művészként, szervezőként, tanárként egyaránt. 1972-1976 között járt a Magyar Képzőművészeti Főiskolára, mestere Sarkantyu Simon volt. Már a főiskolai évei alatt tagja volt a "Rózsa kör"-nek, és a későbbiekben is aktívan részt vett a magyar képzőművészet alternatív csoportjainak tevékenységében, mint például a Mini Galéria és a Rabinec csoport.

Munkáiban a festészetet és annak alapkérdéseit állította vizsgálódásának középpontjába. Bár több műfajban is alkotott, festményei mellett akciókat, fotókat, objekteket, installációkat is készített, ezek közös szellemi bázisa a képalkotás, a látvány, a szín, a tükröződés és az érzékelés iránti folyamatos érdeklődés volt. Műfaji sokszínűsége híven tükrözi kíváncsi, kutató személyiségét és humorérzékét is.

Késői műveiben korokon, stílusokon átjárva virtuóz technikával újrafestette a nagy elődöket (például Cézanne, Monet), belehelyezkedve azok képalkotási tevékenységébe.

A tárlat létrehozásában közreműködtek közeli barátok, kollégák. Visszaemlékezéseik, benyomásaik révén egy közvetlenebb portré is kirajzolódik Tolvaly Ernőről és a korról, a művészeti közegről, amelyben a művek létrejöttek. A kutatás során feltárt archív dokumentumok egészítik ki a műalkotások által létrehozott értelmezési mezőt, egyúttal betekintést is adnak a hetvenes és nyolcvanas évek hazai művészeti életébe.

A retrospektív kiállítás a főbb tartalmi ívek mentén bemutatja az életmű minden szakaszát. A Ludwig Múzeum vállalkozása új megvilágításba helyezi az életművet, hiszen ehhez hasonló nagyszabású, a művész pályáját több szempontból bemutató kiállítás nem valósult meg Tolvaly Ernő életében.