Az Aquincumi Múzeum 1894-ben nyitotta meg kapuját a látogatók előtt, látványossága a római kori polgárváros területének kiásott és bemutatott központi területe, valamint a leletanyag bemutatását szolgáló, a római kori környezethez illeszkedő épület volt, melyet Orczy Gyula tervezett.

A múzeum városszéli kirándulóhely jellege az 1968  és 1973 között végrehajtott nagyszabású romkonzerválást követően (H. Vladár Ágnes, Hajnóczi Gyula és Istvánfi Gyula tervei alapján, Póczy Klára közreműködésével) jelentősen átalakult. Ekkor állagmegóvó, értelmező helyreállítással a kor elvárásainak megfelelő szemléletű, új arculatot kapott a korábbi ásatási terület. Az azóta eltelt negyven év alatt azonban a múzeumokkal és a műemléki bemutatással kapcsolatos elvárások és látogatói igények ismételten megváltoztak.

A „klasszikus” romterület az elmúlt 20 évben további területekkel bővült, s számos, a hely tematikájához illeszkedő turisztikai attrakció létesült, melyek nyomán a területet mára régészeti parkká vált. A kiállítás végig követi a 120 éves Aquincumi Múzeum körüli  romterületnek a mindig változó igényeknek megfelelő átalakulását, s egyben egy ötletpályázat alkotásain keresztül felvillantja a jövő lehetséges megújulásainak irányát is.

Az ötletpályázat a Budapesti Műszaki Egyetem Építészettörténeti Tanszékének és a Középülettervező Tanszék Doktori Iskolája közreműködésével jött létre.