Kettős jubileumot, a jezsuiták és kalocsai iskolanővérek Kalocsára érkezésnek 150. évfordulóját ünnepli 2010-ben a Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegye. A kiállítás a két szerzetesrend érdekes, eseményekben gazdag kínai missziójának történetét eleveníti fel. A magyar misszionáriusok mintegy 25 évet töltöttek Kína egyik legszegényebb vidéken, a Hopej tartományban található tamingi misszióban. Kínai tevékenységüket a "magyar missziós tavasz legszebb virágzása"-ként emlegette a korabeli közvélemény.

A magyarok az észak-kínai, hszienhszieni missziót választották.

A missziós küldetés felvállalásának gondolata 1919-ben, a Tanácsköztársaság idején fogalmazódott meg a jezsuita rend tartományfőnökében, Somogyi Jenőben, aki megfogadta, hogy ha a jezsuiták bántódás nélkül vészelik át a nehéz időszakot, akkor a magyar rendtartomány nevében missziós feladatra jelentkezik. Több felmerült lehetőség közül (Anglia, Afrika, Észtország, Finnország Kína és Lengyelország) a magyarok az észak-kínai, hszienhszieni missziót választották, melyet a champagne-i jezsuiták, a terület felelősei, felosztani készültek. A magyarok döntésüket azzal indokolták, hogy a kínai misszió felvállalásával oda térhetnek vissza és ott segíthetnek, ahol a magyar nép ősei éltek. A hszienhszieni misszió részét képező, a magyar jezsuitáknak juttatott tamingi misszió kiterjedése 8640 négyzetkilométer volt, ami nagyjából egy Bács-Kiskun megyei nagyságú területet jelentett. Kína legsűrűbben lakott vidékei közé tartozott. A táj a megérkező szerzeteseket az Alföldre emlékeztette, a különbség csak annyi volt, hogy itt nem lehetett a kis falvak templomtornyát látni. Sokszor a sárból tapasztott kunyhók is alig látszottak. A misszió lakosságának zöme alig száz fős falvakban élt. Megélhetésük legfőbb forrása a földművelés volt. Iparnak semmi nyoma nem volt a területen, a kereskedelem is inkább a lakosság egymásközti árucseréjét jelentette.

Szarvas Miklós lett a tamingi apostli prefektúra elöljárója.

Az első magyar jezsuita, Szarvas Miklós már felszentelt papként érkezett 1922-ben Kínába, tamingi állomáshelyét pedig 1924-ben foglalta el. Kezdettől fogva célja volt a magyar misszió önállósítása, melyhez fokozatosan sikerült megteremteni a hiányzó személyi és anyagi feltételeket. 1931-ben Szarvas Miklóst a terület püspöke, Msg. Henri Lécroart, a tamingi jezsuita rendház helyettes elöljárójává nevezte ki, ami az első lépést jelentette a misszió önállósításának útján. 1935-ben XI. Pius pápa a tamingi missziót apostoli prefektúra rangjára emelte, és ezzel vált önállóvá a terület. A tamingi apostoli prefektúra elöljárójává Szarvas Miklóst nevezték ki.

Kalocsai nővérek Kínában

A tamingi misszió mintegy negyedszázados fennállása alatt a magyar jezsuita rendtartományból 40 jezsuita páter és segítőtestvér érkezett. A kalocsai iskolanővérek összesen 26 tanári, illetve óvónői képesítéssel rendelkező nővért és házi nővért küldtek Kínába. A misszionáriusok elsősorban oktatással, gyógyítással, betegápolással és lelkipásztorkodással foglalkoztak. E feladatok ellátására iskolákat, betegkezelőket, agg- és árvaházakat működtettek. A misszió számára szükséges eszközöket (bútorokat templomi berendezéseket, textileket, mindennapi használati tárgyakat, sőt a gyógyszerek egy részét is) különböző műhelyeikben állították elő. Gazdálkodtak, megtermelték a szükséges konyhai alapanyagokat és állatokat is neveltek.

A magyar jezsuiták nem térhettek vissza Magyarországra.

A tamingi misszió fennállása alatt szinte nem volt olyan év, amikor valamilyen természeti csapás (árvíz, szárazság vagy sáskajárás) vagy háborús esemény (polgárháború, rablótámadás, japán megszállás) ne nehezítette volna a misszionáriusok munkáját. A helyzet a második világháború végén fordult igazán válságosra, a kommunista csapatok előretörésével. 1947-re gyakorlatilag lehetetlenné vált a missziós munka a tamingi misszió területén. 1955-ig a magyar jezsuiták Kína más misszióiban dolgoztak, miközben fokozatosan mindegyiküket kiutasították az országból. Mivel Magyarországra már nem térhettek vissza - a rend feloszlatása miatt -, szétszóródtak a világban. Egy részük Tajvanra, Hongkongba, Fülöp-szigetekre, Japánba és Ausztráliába, másrészük Amerikába került a rendi elöljárók utasítására, néhányan pedig Európában kaptak új megbízatást.