A meleg tengerekben élő gerinctelen állatokat - csigákat, kagylókat, tüskésbőrűeket és virágállatokat - pompázatos színű és változatos alakú szilárd külső héj vagy váz védi. A héjak sokfélesége változatos környezetükhöz való alkalmazkodásuknak köszönhető. A hullámverésnek kitett sziklafalaktól a mély tengerek iszapjáig minden talpalatnyi helyen más-más tengeri gerinctelen-faj fordulhat elő. A leglátványosabb színű és formájú puhatestűek legnagyobb számban a virágállatok alkotta korallzátonyokon találhatók. Nem véletlen, hogy a korallzátonyok óriási formagazdagságukkal egyben a Föld biodiverzitási gócpontjai közé is tartoznak. E változatos életformájú állatok elhagyott héjai a "tengerek ékszerei".

A csigaházakat és a kagylóhéjakat évszázadok óta keresik és gyűjtik, mivel valaha ezek ténylegesen is értéket képviseltek. Azonban a többnyire nappal rejtőzködő, éjszakai életmódot folytató puhatestűeknek csak az elhagyott héjait tudták gyűjteni. Sok gyűjtőnek már a gyönyörű héjak birtoklása is örömet szerezett, de néhány faj héját, illetve házát ékszerként, sőt még pénzként is használták, mint például a porceláncsigák közé tartozó pénzkaurikat. A héjak értékét nem csak a szépségük, de a ritkaságuk is fokozza a gyűjtők szemében. Ritka fajokat is szép számmal találhatunk közöttük, mert a legtöbb tengeri puhatestű elterjedése földrajzilag korlátozott, és sok közöttük az endemikus faj is. Elterjedésük határát a tengervíz hőmérsékletének évszakos ingadozása szabja meg.

A puhatestűek nemcsak a jelenben, de a múltban is nagyon fajgazdagok voltak. Legalább 600 millió éve megjelentek a ma is megtalálható jellegzetes formáik. Jó megtartású fosszíliáik, megkövesedett maradványaik megőrizték a valaha élt fajok sokféleségét. Hazánkban az egyik leggyakrabban előforduló puhatestű fosszília leletek a csigaházas polipok (Ammonites) megkövesedett házai.

Kiállításunkban Singer István pécsi gyűjtő több mint 4 ezer példányos - múzeumunknak adományozott - csiga-, kagyló-, korall- és tüskésbőrű gyűjteményéből válogattuk ki a leglátványosabb darabokat. Az ember hasznosította közismertebb fajok pl.: a bíborfestésre használt tüskéscsiga, valamint a gyöngykagylók és az ékszerkagylók mellett ritka érdekességek is láthatók: a kívül-belül gyöngyház bevonatos pörgettyűcsiga, a durva szemölcsös varangycsigák vagy a kötözött sonkára emlékeztető sonkakagylók. A héjgyűjteményt a puhatestűek több százmillió éves fosszíliáival egészítettük ki, így összehasonlíthatóak a ma és az egykor élt állatok.