Mátyás József 1930-ban született az erdélyi Szentmártonban. Tanulmányait Kolozsváron végezte Abódi Nagy Béla és Andrássy Zoltán tanítványaként. 1956-tól rendszeresen kiállított országos és nemzetközi tárlatokon, munkái eljutottak Moszkvába, Genfbe, Bécsbe, Helsinkibe és Torinóba egyaránt. Alkotásai megtalálhatók magán és közgyűjteményekben is, például Franciaországban, Finnországban, Németországban, Japánban, Hollandiában, Kanadában, de akár az Egyesült Államokban is. Munkásságát több díjjal is elismerték. 2002-ben halt meg.

Alakjait álomszerű, képzeletbeli térségek boltozzák be - hiszen festészetének, grafikájának eredete figuratív -, ám éppen az irreálisnak és a fizikai túlméretezésnek az antinómája vázolja fel a rusztikus felületek lírai gazdagságát műveiben. Színei rendkívül élénkek, nagy kontrasztos foltokkal teremtik meg azt a környezetet, amelyben a művész elképzelte lények chagalli figurák módjára lebegnek. A vonalak meghitt hajlatokkal övezik a formákat. Mesés világ születik ekképpen, amelyben könnyed finomságú ősi mítoszok sejlenek.