A Szőnyi István Emlékmúzeum a Mester életművének bemutatásán túl fontos feladatának tartja a korszak művészeti jelenségeinek kutatását és Szőnyi pedagógiai munkásságának feltárását is. Szőnyi István 1937-től haláláig tanított a Képzőművészeti Főiskolán, festő generációk sora került ki a keze alól.

A Mester életében oly fontos szerepet betöltő művészetpedagógia a tanítványok művein keresztül mérhető le a legérzékletesebben, ezért a múzeum 1984-ben egy sorozatot indított el "Tisztelet a Mesternek" címmel. Azóta folyamatosan mutatkoznak be a Szőnyi-tanítványok a ház falai között. Egy tanítvány számára a legnagyobb megmérettetés a mester munkái mellett látni a képeit. A Szőnyi múzeum adottságai óhatatlanul megteremtik a kontextusba helyezés, az összehasonlítás lehetőségét. Új összefüggések tárulhatnak fel, melyek adalékul szolgálnak a korszak művészetének vizsgálatához.

Juhász Erika 1944-51 között járt a Képzőművészeti Főiskolára, alakrajz mestere volt Szőnyi István. Önvallomásából kiderül, milyen fontos volt számára a Mester véleménye: "Szőnyi nem erőltette ránk soha az Ő látásmódját. Bámulatosan emlékezett tanítványainak minden munkájára, fejlődésére. Ez a magáé! Nagyon sok jó van benne, kérem. - szokta mondani, körültekintve a zsúfolásig megtelt műteremben, azonnal felfedezve az én képemet. Maga ne hallgasson senkire, még énrám se, csak fessen - bíztatott és adott egyben egy életre szóló útravalót nekem. Nagy tisztelettel, hálás szívvel fogadtam mindig a Mester tanácsait. Kikerülve az életbe, friss szemmel tudtam megragadni a látványt, tovább elmélyülve, a kifejezést egyre lényegivé téve csiszolni festészetemet."

Szőnyi útmutatásai, ha nem is direkt módon, de meghatározták, hogy merre induljon a fiatal művész pályája. Juhász Erika festészetében szerencsésen találkozik az erős hatásokat kedvelő kolorizmus a szerkesztő erő fegyelmével. Az ő életének is fontos része a művészetpedagógia, 1959-2000 között a Budapesti Tanítóképző Főiskola tanára volt, főiskolai docens.