A kiállítás a két közgyűjtemény - a PIHGY és a SOMKL együttműködésével valósult meg. A 9 tablón felvonultatott szöveg, dokumentum és képanyag végigkíséri Krepuska Géza életét, orvosi pályáját, bemutatja családját, szól emlékezetéről. A kiállítás különlegessége a fotóanyag, melynek többsége eddig nem került nagyközönség elé, a negatívok több évtizede pihentek az Orvostörténeti Múzeum fotótárában, a Krepuska hagyatékban. Számos családi és épület fotó, életkép szerepel most a kiállításon. A XIX.-XX. század fordulóján keletkezett fényképek között van a legendás "Gloriette" eddig ismeretlen fotója is.

A kiállítás anyagát a PIHGY munkatársa, Heilauf Zsuzsanna állította össze a kerületi helytörténeti gyűjtemény és a nagy közgyűjteményekben (Orvostörténeti Múzeum, SOTE Levéltára, ELTE Egyetemi Könyvtár) őrzött emlékanyagból. A készítők külön köszönetet mondanak Fritsch Ottónak és Pándy Tamásnak, hogy a kiállításhoz három képet biztosítottak.

Krepuska Géza (Pest, 1861. szept. 5. - Bp., 1949. okt. 15.) fülész, egyetemi tanár, a modern magyar fülgyógyászat megalapítója. Édesapja, Krepuska János a Szent Lőrinc pusztai majorság gazdatisztjeként dolgozott, a későbbi Pestszentlőrinc területén. A mai Központi Légkörfizikai Intézet Meteorológiai Állomása közelében állt a "vörös ház", itt lakott a család.

1888. január 14-én kapta meg egyetemes orvosdoktori oklevelét. 1892 és 1911 között az István és a János Kórházban dolgozott mint fülész rendelőorvos. 1898-ban habilitálták egyetemi magántanárrá, az orvosi fakultáson a fülgyógyászat tantárgyat oktatta. 1911-től a Rókus Kórházba kihelyezett fülészeti tanszék igazgatója és egyben főorvosa is lett, ahol egészen 1933-ig dolgozott és tanított. Az I. számú Sebészeti Klinikán még 1936-ig tartott előadásokat. Ebben az évben adták ki egyetemi tankönyvét, a 357 oldalas, 219 képpel illusztrált Fülgyógyászat c. munkáját.

Természettudományos érdeklődésének köszönhetően került kapcsolatba korának jeles geológusaival, köztük id. Lóczy Lajossal, a Földtani Intézet igazgatójával.

A péteri-pusztai birtokon - a mai Pestszentimre területén - kísérleti szőlőtelepet hozott létre, számos homoki szőlőfajtát honosítva segített a filoxéra miatt kipusztult hazai szőlőállomány pótlásában. Itt 1899-ben modern, két emelet mély pincéjű betonépületet építtetett a bor feldolgozására és tárolására. 1949-ben bekövetkezett halálakor - nemzetünk nagyjai között - a Fiumei Úti Sírkertben helyezték végső nyugalomra.

A XVIII. kerületben ma sétány, szobor és emléktábla, valamint az Európai Szüreti Kulturális-Művészeti Nevelési Fesztivál őrzi nevét és hírét.

A kiállítás a XVIII. Kerületi Egészségügyi Szolgálat - Szakrendelő Intézet Igazgatói előterében (6. emelet) tekinthető meg.