Losonci Lilla Taksonyban született. Pályája Dunaharasztin és Szigetszentmiklóson pergett, de Szentendrén teljesedett ki. Műveit bemutatták az ország számtalan városában és külföldön az USA-ban, Itáliában, Hollandiában, Ausztráliában, valamint Japánban is. Művészetéről Pogány Ö. Gábor írt könyvet, alkotásairól "Belső hang" címmel film is készült, melyet a Magyar Nemzeti Galéria archivált.

Festményei több hazai és külföldi intézményben láthatók, így az aszódi Petőfi Múzeumban, a szegedi Móra Ferenc Múzeumban, a kiskőrösi Petőfi Képtárban, de megtalálhatók George Bush, valamint Bill Clinton magángyűjteményében is. Több művét adományozta humanitárius célokra a Magyar Vöröskeresztnek, a szent Lázár Lovagrendnek, valamint szociális intézményeknek és iskoláknak.

Losonci Lilla természetelvű festő, rendkívüli áhítattal ábrázolja és értelmezi a magyar tájak, az évszázadok és a virágok felismert szépségeit, nemzetünk sorsának helytállását, képekre műfordított igazságait. Művészetének esztétikumával alakítani akar, és javítani tud közállapotainkon, derűs szemlélete örömet okoz érzelmeinkben, feltámasztja vágyainkat nemcsak a művek befogadására, hanem arra is, hogy ki-ki a maga tehetségével, sajátos körülményei közepette szintén alkotójává váljon holnapjainak.

Nagyszabású képi programját tudatosan szerkeszti: fáradhatatlanság boldogságával. Ez is egyik titka: megküzdött öröme fakaszt harmóniát. Ars poeticája gyakorlat, továbbteremtődik növekvő közönségében. Belső békességet árasztó színei felfedezések, azt jelzik érzékeny finomsággal, hogy minden ámulatot kelt bennünk egyéni szépségnek varázsával.

Művészete rajzi biztonságán nyugszik, élteti a gondolatok és az érzelmek ereje. Színekkel fogalmazott csöndes zsoltárok, melyek úgy keltenek távlatot bennünk, hogy megnyugvást árasztanak.