Kapuvártól délre, a Répce mentén fekszik a kézimunkájáról híres Hövej. A Nagyszombat-vidéki hímzéscsoportba tartozó höveji fehérhímzés alapelemeit a hagyomány szerint az 1860-as években Horváth Borbála honosította meg a faluban. A höveji leányok, asszonyok a 19. század végétől háziiparszerűen készítették a környék módos parasztsága számára.

A höveji hímzés eredeti alapanyagát, a gyolcsot a 20. században fölváltotta a könnyű, áttetsző lenbatiszt, újabban azonban egyre kedveltebb a merev, ritkaszövésű pamutszövet, az organtin. Öltéselemei a lukhímzés, a láncöltéssor, a laposöltés és a huroköltés, valamint a pókozás, melynek rendkívüli változatossága a höveji hímzést a maga nemében egyedülállóvá teszi.

Mintakincse rozettákból, leveles ágakból áll, melyek néha csokrot képeznek. A kapuvári népviselet egyes darabjain a hímzés motívumait, kompozícióját egyaránt befolyásolta a megrendelő ízlése. A díszítmény sem mindig fehér, mértéktartóan alkalmazva a piros szín is megjelent rajtuk. A kiállításon látható, legrégebbi varrott kendők az 1890-es években készültek, rajtuk a pókozás - más néven bekötés - mára elfeledett fajtái tanulmányozhatók. A pókozást szívesen alkalmazták a polgári lakásokat és a parasztházak tisztaszobáit díszítő textíliákon: függönyökön, ágyterítőkön, abroszokon.

A 20. század elején a polgárság körében divattá vált a paraszti készítésű díszes tárgyak vásárlása, ami idővel a népművészet kettészakadásához vezetett. A paraszti használatra szánt kézimunkák mellett az 1920-as, 1930-as évektől városi megrendelők számára, a hagyományostól teljesen idegen, színes textíliára hímzett darabok is készültek. A fokozódó specializálódás során egyesek inkább a tervezéssel kezdtek el foglalkozni, mások a kivarrásban értek el nagyobb jártasságot. A tervezők közül talán Pócza Margit, a népművészet mestere (1909-1991) volt az, akinek tevékenysége a legnagyobb hatást gyakorolta a höveji hímzés alakulására. Munkásságának késői szakaszában eltért a hagyományos szimmetrikus szerkesztési elvtől és a megszokott mintakincstől. Erre az időszakra esett a fehérhímzés motívumainak elszakadása az eredeti megjelenési formától és alapanyagtól.

Napjainkban a mindenkori divatnak megfelelő szabású blúzok, gallérok, ballagási szalagok stb. mellett Ivánkovics Katalin keze nyomán tányérokra, bögrékre festve is megjelennek a höveji hímzés jellegzetes díszítményei.