A XVI-XVII. században virágzott a városban az iskolai színjátszás. 1707-ben II. Rákóczi Ferenc a városban időzve "a jezsuitákhoz ment", ahol Mátyás király életéről szóló előadást tekintett meg, és "tovább három óránál ott mulatott őfelsége".

Az első, 1789-ben megnyílt színházépületben közel két évtizedig csak német társulatok játszottak. A hivatásos magyar színház XIX. századi kezdetei összefonódnak Miskolc színjátszásával: 1816-tól rendszeresen vendégeskedtek a Miskolcon szereplő társulatok Kassán is. Az első magyar nyelvű előadást, a "Csörgő sapka" című bohózatot 1816. május 19-én is a Miskolcról érkező együttes tartotta. A fellépők közt volt Déryné Széppataky Róza is.

1828-tól az Erdélyi Énekes Társaság központi játszóhelye volt Kassa. 1833-ban ez a társulat mutatta be először Katona József "Bánk bán" című drámáját. Ebben az évben az együttes egy része Budára ment, és a Várszínházban működött tovább. Ez a csoport adta az 1837-ben megnyíló Nemzeti Színház magját.

1858-ban mutatkozott be Kassán Latabár Endre, s két év múlva ő lett a színház igazgatója 1873-ig. Igazgatásának utolsó évében négy Latabár, valamint a család két nőtagja szerepelt a színlapokon.

1899-ben új színházépületet avattak Kassán. 1914-1926 között Faragó Ödön igazgató próbálta életben tartani a magyar színházat. 1920-tól szlovák és cseh társulatok is felléptek a városban, 1924-ben pedig megkezdődött az állandó kassai szlovák nyelvű színjátszás, kiszorítva a magyar társulatot a főszezonból.

A háborús évek alatt többek között Földessy Géza, illetve Kőrössy Zoltán társulata játszott Kassán. 1945-49 között lehetetlenné vált a magyar színjátszás. 1952-től a komáromi Magyar Területi Színház vendégeskedett a városban, majd 1969-ben e társulat tagozataként kezdte meg működését a Thália Színpad, amely 1990-ben Kassai Thália Színház néven Kolár Péter igazgatásával önállósult.

2002-ben új játszóhellyel, a Márai Stúdiószínpaddal gazdagodott a kassai magyar színjátszás.