A Kossuth hagyományokat őrző, jómódú somogyi földbérlő családból származó festőművész jogi diplomájának megszerzése után Münchenben Hollóssy Simonnál, majd Párizsban a Julian Akadémián képezte magát. Barátságot kötött földijével, Rippl-Rónaival. Párizsban hosszabb ideig állandó műtermet tartott fenn, de a nyarakat mindig Somogytúron töltötte.

1900-ban Budapestre költözött. Írásaiban és szavaiban síkra szállt a modern művészet szabadsága védelmében. A Képzőművészeti Társulat egy kortárs amerikai és francia festészeti kiállítás budapesti szervezésével bízta meg. Sikeres munkálkodását francia Becsületrenddel ismerték el. 1934-ben Somogytúron telepedett meg, ahol gazdálkodott is. Derűs képeinek témái a somogyi tájak, életképek és csendéletek voltak. A háború alatt otthonát feldúlták, képei szétszóródtak, majd birtokát is elvesztette. Visszavonultan, elszigetelődve élt egykori kúriájában. Műtermét már életében nyilvános múzeummá avatták.

Kunffy Lajos a századforduló magyar festészetének jelentős alakja volt. Művészeti törekvéseivel - akárcsak a vele egy időben alkotó nagybányai festőink - a plein-air, azaz a napfénnyel és levegővel átitatott természeti látvány igazságait, szépségeit kutatta. Művészetének főbb állomásai: Kaposvár, München, Párizs, Somogytúr, Budapest és ismét Somogytúr. Kunffy a párizsi Salon d'Automne kiállítóművésze volt a XX. század első évtizedében.

Képeinek színesítéséért beutazta Madridot, Taorminát, Tuniszt, s végül Somogytúron találta meg a számára megfelelő ihlető forrást: festői motívumául felfedezte a nagyhajú, sötét bőrű, tarkaruhás cigányokat. Az egzotikus hatás, amely a cigányok életmódja révén Kunffy festészetében megjelent, Párizsban nagy népszerűséget hozott neki. Festői munkássága elmélyült a somogyi nép ünnepeinek és munkájának és a környező tájnak az ábrázolásában. Főműve a nagymérető "Gyermektemetés". A naturalizmus iránti vonzalmát a portréábrázolásaiban, önarcképeiben kamatoztatta.