Tizenkét év műtárgygyarapodását mutatja be a most megnyitott nagyszabású kiállítás. Két kiemelt műtárgya Sisi királyné kesztyűje, melyet halála napján a merényletkor viselt, és amely egy párizsi árverésről került a múzeumba, valamint a Sztálin-szobor egy darabja. Az utóbbi konkrétan a szovjet diktátor bal füle, amelyet 1956-ban a forradalmárok a Blaha Lujza téren vágtak le a szoborról, de ezeken kívül természetesen még számos különleges és értékes tárgy is szerepel.

Az egyik legkorábbi műtárgy egy ötezer éves, emberábrázolással díszített edény az újkőkorból, az egyik legfiatalabb pedig az a bőrönd, amelyben Végvári József, a Belső Biztonsági (III/III-as) Csoportfőnökség őrnagya a szocialista korszak végóráján, 1989 karácsonyán kicsempészte a demokratikus ellenzék törvénytelen lehallgatását bizonyító iratokat (Dunagate-botrány).

A kiállítás bepillantást enged az új műtárgyak gyűjteménybe kerülésének körülményeibe is. A tárgyak változatos módokon, többek között régészeti ásatások eredményeként, hagyatékokból vagy vásárlás útján kerültek a gyűjteménybe, de az is előfordult, hogy hivatalos szervek, például a rendőrség, a helyhatóságok vagy más intézmények adták át őket a Magyar Nemzeti Múzeumnak.

A kiállítást Csák János kulturális és innovációs miniszter nyitotta meg, aki beiktatását követően hivatalos minőségben először itt vett részt kulturális eseményen. A miniszter elmondta, hogy hosszú idő után van olyan minisztériumunk, amely nevében viseli a kultúrát, és ráadásul az innovációval karöltve. Hiszen a kultúra az, ami állandó a változásban, és ha ezt feladjuk, mindent fel kell adnunk. A múzeumok tudást adnak, szórakoztatnak, gyönyörködtetnek, kreativitást, az alkotás érzését közvetítik, amelyek létünk alapjai. Ez a mostani kiállítás pedig egy „morális" tabló, amely elgondolkoztat és beszélgetésekre késztet. Beszédét Babits Mihály versének részletével zárta: „Magyarnak lenni szellemi jelenség, lelki örökség".