A BUDAPEST FOTÓFESZTIVÁL és a MŰCSARNOK különleges válogatást mutat be a New York-i Howard Greenberg Gallery gyűjteményéből. Az ikonikus nevek között, mint Berenice Abbott, Araki, John Heartfield, William Eggleston, Walker Evans, Allen Ginsberg, Helmut Newton vagy Man Ray, számunkra kitüntetett helyet foglalnak el a világhírű magyar származású fotográfusok, köztük André Kertész, Robert Capa és Martin Munkácsi.

Az ötödik éve megrendezett Budapest FotóFesztivál nyitókiállításán 41 fotográfus 71 felvételén a fotográfia 20. századi történetének részletgazdag képe rajzolódik ki. A kiállítás kurátorát, a diChroma Photography igazgatóját, Anne Morint a fotótörténeti archívumok iránt érdeklődése vezette a New York-i galeristához. A világhírű galéria archívumából készült személyes válogatásában a 20. századi fotográfia legjelentősebb alkotóinak kitűnő képeit láthatja a budapesti közönség, ismerős és ritkán látható felvételeket egyaránt. 

„Egy fotóarchívum lényegében forma, tipológia, érzékenység. Egy ilyen archívumot csak úgy lehet igazgatni, ha mindennek megvan a világos és logikus rendje, s ennek pontos részleteit az a személy alakítja ki, aki az archívumot belakó dialektikus mozgásokat finoman hozzáadja és irányítja.

Howard Greenberg a nemzetközi fotográfiai színtér kiemelkedő alakja. Közel 40 éve vezet galériát, ez idő alatt számos magángyűjtemény kialakításában segédkezett. New York-i galériájának archívumában közel 30000 felvételt őriz a 20. századi fotográfia legnagyobb alkotóitól, olyan fotóművészektől, akik hozzájárultak látásmódunk formálásához, akik kollektív képvilágot és hangsúlyosan egyéni képfelfogást teremtettek. Ez az archívum ezer történetet mond el, és annyi alakot vonultat fel, ahányan csak belenéznek. Végtelen lehetőségeket kínál. Minden képe egy történet kezdete és egyben portré a történetmesélőről. Az itt bemutatott kiállítási anyag kissé hasonlóan alakult a szürrealista Jacques Prévert és Yves Tanguy által kitalált, cadavre exquis (elragadó hulla) néven ismert irodalmi játékhoz, amelyet Georges Bataille „az elme legtökéletesebb leképezésének” nevezett. A képek egymás mellett sorakoznak. Néha vitatkoznak, máskor összesimulnak vagy megbámulják egymást. A végeredmény André Malraux kifejezésével a musée imaginaire (képzeletbeli múzeum): a többi jelenlétében mindegyik kép átalakul, és együttesen már egy másik történetet mesélnek nekünk.

Berenice Abbott, Araki, Lillian Bassman, Manuel Álvarez Bravo, William Eggleston, Walker Evans, Louis Faurer, Martin Munkácsi és Man Ray mind résztvevői a játéknak, mindannyian mondtak „egy főnevet, egy igét vagy egy bővítményt”, és ezzel új nézőpontból teremtettek rálátást a 20. századi fotográfia történetére.”