A látogatók leginkább a kiállításokkal azonosítják a múzeumokat. Holott gyűjtés nélkül nem lenne mit kiállítani. A múzeumok azonban nemcsak a kiállításra érdemes tárgyakat gyűjtik, hanem olyanokat is, melyeket ugyan soha nem állítanak majd ki, de történeti forrásként szolgálhatnak. Ha nem lennének múzeumok (és levéltárak) elvesztenénk a múltunkat, be lennénk zárva szűk jelenünkbe, nem támaszkodhatnánk elődeink tapasztalatára… S végül elveszítenénk önmagunkat is, mert nem tudnánk, kik vagyunk, miért vagyunk olyanok, amilyenek, miért gondolkodunk úgy, ahogy… Az ember közösségi lény, önazonosságát múltbeli ősei és jelenbeli szociális világa határozza meg.

A Déri Múzeum hosszú idő után, a 2016. évben tudott újra komoly gyűjtőmunkát végezni. Köszönhetően a fenntartó, Debrecen Megyei Jogú Város polgármestere támogatásának, aki minden bizonnyal a város múltjáért és a közösségi identitásért érzett felelősség indíthatott erre.


Lengyel bányász egyenruha

Tondera Erwin Jan (1939–2003) német ajkú sziléziai bányász viselte. 1977-ben Debrecenben telepedett le. A lengyelországi Zabrze város szénbányájának ünnepi egyenruhája az 1970-es évekből.

Asztalka

Kávájába épített, peremelt, felfelé szélesedő és ívelő, négy karcsú lábon álló, faragott faasztalka. Kávája, illetve lapja ívelt vonalú, szintén peremelt. Az asztalkát az 1950-es években készítette Molnár Ferenc debreceni asztalosmester a Vendég utcán működő asztalosműhelyében. Özvegye 2015-ig használta, majd 2016-ban, kifejezetten a múzeumnak történő ajándékozás céljából újíttatta fel.

A debreceni gubás céh kannája

A 19. század közepéről származó céhes edényt egykor a tekintélyes debreceni gubás céh használta, debreceni fazekasműhelyben készült. A nagyméretű zöld mázas edény karcolt díszítménye hasán és hátoldalán kör alakú domború keretben helyezkedik el. 

Schaár Erzsébet: Petőfi Sándor terrakotta mellszobra

Schaár Erzsébet (Budafok, 1908 – Budapest, 1975) szobrász, Munkácsy Mihály-díjas (1962), Érdemes Művész (1972). Mestere Kisfaludi Stróbl Zsigmond. Az 1920-as években Párizsban járt tanulmányúton, majd Münchenben és Bécsben. Hazatérve 1932-ben volt az első kiállítása. 

Térey János: Kétes egzisztencia

A kéziraton jól látható javítások, lehúzások, az alkotófolyamat hiteles tükre, napjainkban nagyon ritka ez a kézirattípus. A szerző debreceni születésű, a városhoz ma is kötődő költő, irodalmi eseményeken rendszeres vendég napjainkban is. 

Szijj Ferenc: Belső sarok

A kézirat a GÉM/GAMEkapocs (MODEM) kiállításához készült, a cím alatt jelzett Vojnich Erzsébet: Sárga szoba c. képzőművészeti alkotáshoz. A tintakézirat tisztázat, aláírással és dátummal hitelesítve.

Dobai Lili: Orsó

A kézirat a GÉM/GAMEkapocs (MODEM) kiállításához készült, a cím alatt jelzett Lovas Ilona: Stácio No. 16. c. képzőművészeti alkotásához. A tintakézirat aláírással hitelesített.

Vitrines szekrény, íróasztal és kanapé

1910-es évekből származó „szoba garnitúrát”, amely egy vitrines szekrényből, egy nagyméretű íróasztalból, egy kerek kis asztalból, két fotelből és egy kanapéból áll.
A bútorok elegáns stílusa és díszítései azt a tradicionális formavilágot követik, mely a korszak polgári lakásait jellemezte.

Eszkimó parka

20. századi népművészeti darab. A kabátrész és a csuklya grizzlybundából, a csuklya prémszegélye farkasszőrméből, a kézelő pedig jegesmedveszőrből készült. Díszítése sarki vadállatokat ábrázol, stílusjegyei a hagyományos eszkimó mintákat követik.

Indián kesztyű

Kézműves darab, melyet a Kanadában és az Egyesült Államokban őslakos Cree indiántörzs egyik idősebb tagja készített az adományozónak. A kesztyűn a térség egyik jellegzetes állatának, a jávorszarvasnak az ábrázolása látható.

Ruzicska Gyula: dr. Ember Ernő ügyvéd, felesége, Szőke Gizella és kisfiuk, Ernő

A Déri Múzeum Fotótára 2016-ben egy igen becses családi képgalériával gyarapodott, amely egy debreceni polgárcsaládnak és kiterjedt kapcsolatrendszerének képi dokumentációját nyújtja a 20. század elején, valamint gazdagon reprezentálja a debreceni műtermes fényképészetet is.

(ismeretlen fényképész): Erdélyi Béláné Borcsik Mária portréja

A családi képgalériák fontos darabja a szülők ágy fölé készült páros vagy önálló portréja, amelyet bármilyen méretű fényképről képesek voltak elkészíteni az erre szakosodott „arcképfestészeti művállalatok”.

Tamás Ervin (1922–1996)

A festő Szőnyi István növendékeként végzett a Képzőművészeti Főiskolán. Művészi pályája Debrecenben kezdődött. Rajztanárként dolgozott a gépipari szakközépiskolában. Az oktatás mellett aktívan részt vett a debreceni Szabadiskola megalapításában, majd vezetésében, és bebarangolta azokat a külvárosi részeket amelyek megőrizték a 20. századi Debrecen első évtizedeinek hangulatát. 

Hommage à Bartók, 1984

Tamás Ervin 1974-ben ösztöndíj-támogatással Görögországban járt. A repülőút során tapasztalt látványvilág és az archaikus görög kultúra emlékei életre szóló élményt nyújtottak számára. A festmény figurális indíttatású, fő motívuma Moszkhophorosz, Borjúvivő, az i. e. 560 körül készült koré alakja. 

Medgyessy Ferenc (1881–1958)

„Debrecenből kerültem elő szobrásznak. Hogy, hogy nem, ezt magam sem értem. Hiszen Debrecen sohasem volt nagyon termőföldje a művészeteknek. De befogadója sem. Inkább bizalmatlan, gyanakodó, mint lelkesedő fajta. Csokonai állapította meg róla, hogy a kövér disznók, sovány poéták városa. Még ha így is áll a dolog, én szeretem szülővárosomat. Utóvégre mégiscsak vagyok, és szobrász vagyok. Tudom azt is hogy, hoztam onnét hazulról valamit, aminek örülök, hogy hozhattam. Sőt, meggyőződésem szerint: csakis onnét hozhattam.” Medgyessy útja 1899-ben elkanyarodik Debrecenből. Budapesti, majd párizsi és firenzei tanulmányútra megy. Hazatérése után Budapesten, a Százados úti művésztelepen alkotott, de a szülővárosa erőt adó szellemét mindenhová magával vitte.

Kis lovas, 1915

Medgyessy életművének egyik legjelentősebb egységét képezik a lovas szobrok. A számos ceruzarajz vázlat után e témában született első plasztikája a Kis lovas. A szobor agyagvázlata az I. világháborúban művészek számára létesített műteremben készült. A bronzba öntést a Baumgarten-öntödében végezték. A plasztika a ló és lovas szétválaszthatatlan együttesének művészi megformálását mutatja. 

Medgyessy Ferenc (1881–1958), Régészet, (vázlat) 1929

A Régészet 1929-ben készült vázlata a szobrásszal baráti kapcsolatot ápoló Luby Margit néprajztudós gyűjteményéből került az eladóhoz. Erről a szobor talapzatán található forrásértékkel bíró cédula is beszámol. A város múzeumi ügyekkel megbízott kulturális bizottsága ezt a kis gipszszobrot tekintette meg, majd ez alapján rendelte meg a nagyméretű bronz változatát. 

További szerzemények:

A Hadházy család történetével kapcsolatos írott dokumentumok és fényképek

Öslevél

Az okmány rendkívüli forrás a Hadházy család ükszülőig visszamenő történetének megismeréséhez.

Dr. Hadházy Zsigmond jogi diplomája

Dr. Hadházy Zsigmond és Levente fényképe

Dr. Hadházy Levente sportdíjai

Dr. Hadházy Levente vívósisakja és kardja

Szecessziós stílusú falióra

Az óra 19. század végén készült Löfkovits Artúr debreceni ékszerész, egykori múzeumalapító műhelyében. 

Ezüst ékszeregyüttes a 19. század második feléből

Nagy Imre

Tölcséres hordozható gramofon az 1900-as évek elejéről

Asztali zsebóratartó

Fényképkeret

Kerámia aljú petróleumlámpa