„Torok Sándor kultikus figurája a kárpát-medencei, azon belül pedig szűkebb szülőföldje, a Délvidék művészetének. Nemcsak jelen volt a vajdasági festészet hatvanas évekbeli nagy megújhodásának eseményeiben, hanem ő maga is jelentősen befolyásolta azoknak a korszerű szellemi törekvéseknek a kibontakozását, melyeknek nyomán többek között radikálisan átértékelődött a síkvidéki tájfestészet fogalmi rendszere.” – írta róla Szombathy Bálint. Torok Sándort egyaránt jellemezte az eredendő tehetség, a biztos technikai tudás, a kimeríthetetlen és végtelen világ iránti kíváncsiság, a belső töltekezés, saját világának egyszerre intuitív és tudatos építése. Munkái egyszerre elvontak és líraiak. Líraisága azonban nagyon szigorú keretek között marad: az érzelmek kifejezése visszafogott, és sohase téved a szentimentalizmus csapdájába. Van önálló jelképrendszere, csak rá jellemző struktúrával, tartalommal és gondolatisággal. Azok közé az alkotóművészek közé tartozott, akik érzékenyen figyelnek és reagálnak minden, a szakadatlan, felgyorsult ütemű fejlődéssel együtt járó problémára, nem elégednek meg a látvány puszta visszatükrözésével, az úgynevezett valóság unalmas másolásával, hanem keresik a létkérdéssé váló problémák vizuális megfogalmazásának sajátos kifejezőeszközeit és jelképrendszerét, amelyek által mintegy kódrendszerben tudják elmondani tapasztalataikat, észrevételeiket, meglátásaikat, gondolataikat, félelmeiket, reményeiket.

Még az absztrakt művészettől idegenkedők is megéreznek valamit ebből a sajátos és gazdag belső világból, ami a művekben megtestesül. Erő, rend, fegyelem, egyensúly, lendület és dinamika együtt – ez tükröződik műveiben.

A Belgrádi Egyetem hallgatója 1954-1959 között, az Újvidéki Tanárképző Főiskola képzőművészeti szakának hallgatója 1966-1968 között. Mintegy 80 önálló tárlata volt Európa-szerte. Több száz jelentős hazai és nemzetközi csoportos tárlat résztvevője. Számos művésztelep alapítója, vezetője és résztvevője. Munkásságát mintegy 30 jelentős hazai és külföldi szakmai díjjal jutalmazták. Számos jelentős közgyűjtemény őrzi munkáit: Magyar Nemzeti Galéria, Budapest; József Attila Múzeum, Makó; Déri Múzeum, Debrecen; Főapátság Galériája, Pannonhalma, Szerbiában: Városi Múzeum, Szabadka; Modern Művészetek Képtára, Újvidék; Bosznia-Hercegovinában: Kortárs Jugoszláv Portrémúzeum, Tuzla; Városi Képtár, Banja Luka; Makedónában: Városi Múzeum, Prilep, Szlovéniában Lendvai Művésztelep Képtára, Lendva; Franciaországban Galérie CRAC, Grenoble; Romániában Lázár-kastély, Gyergyószárhegy; Lengyelországban Városi Galéria, Opole; Ukrajnában Munkácsy Galéria, Munkács; USA-ban Gallery Kovacs, Cleveland; Japánban Nishida Museum, Unazuki stb..

Láng Eszter