Eseménynaptár
2024. március
26
27
28
29
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31
2024.03.15. - 2024.03.15.
Szentendre
2024.03.14. - 2024.03.15.
Fülek
2024.03.11. - 2024.03.11.
Balassagyarmat
2024.03.09. - 2024.06.22.
Kecskemét
2024.03.08. - 2024.03.08.
Sepsiszentgyörgy
2024.03.08. - 2024.05.01.
Túrkeve
2024.03.07. - 2024.04.21.
Gyula
2024.03.04. - 2024.03.10.
Budapest
2024.03.02. - 2024.03.03.
Szentendre
2024.03.02. - 2024.03.02.
Eger
2024.03.01. - 2024.03.01.
Sepsiszentgyörgy
2024.03.01. - 2024.08.31.
Szeged
2024.03.01. - 2024.04.01.
Tatabánya
2024.02.29. - 2024.02.29.
Szombathely
2024.02.29. - 2024.04.30.
Herend
2024.02.28. - 2024.02.28.
Hódmezővásárhely
2024.02.23. - 2024.03.10.
Hódmezővásárhely
2024.02.22. - 2024.05.19.
Szombathely
2024.02.15. - 2024.03.15.
Hódmezővásárhely
2024.02.10. - 2024.05.12.
Debrecen
KOGART Tihany - Tihany
Cím: 8237, Tihany Kossuth Lajos utca 10.
Telefonszám: (87) 538-042
Nyitva tartás: IV.1-VI.30.: H-V 10-18
VII.1-VIII.31.: H-V 9-19
IX.1-X.31.: H-V 10-18
XI.1-III.31.: P-V 10-16
A kiállítás már nem tekinthető meg.
2016.02.05. - 2016.04.24.
időszaki kiállítás, irodalom, képzőművészet, művelődés, szabadidő, színház, szórakozás
Ha tetszik, ossza meg másokkal is:
Ki ne ismerné a középkori szellemiség összegzőjének, s egyben az itáliai reneszánsz első lírai költőjének, Dante Alighierinek halhatatlan művét, az Isteni Színjátékot? Dante művét a világ szinte minden nyelvére, sőt, a képzőművészet nyelvére is sokan lefordították – hazánkban többek között Bencsik János, Borsos Miklós és Fáy Dezső is. A három alkotó műveiből állította össze legújabb kiállítását a Kovács Gábor Művészeti Alapítvány, a válogatás 2016. február 5. és április 24. között tekinthető meg a KOGART tihanyi kiállítóterében.
Dante - Az Isteni Színjáték három művész értelmezésében
A kiállításon bemutatásra kerülő Bencsik János, Borsos Miklós és Fáy Dezső három egészen eltérő értelmezésében és technikával - litográfia, szitanyomat és fametszet – jeleníti meg Dante útjának egyes állomásait, olykor egészen eltérő méretekben. Ahogy az eredeti műnek, úgy az egyes grafikai sorozatoknak is a három a kulcsszáma: a költemény három részből, az egyes részek 33 énekből, az egyes versszakok pedig három sorból állnak. Bencsik János háromszor 33, Borsos Miklós háromszor három, míg Fáy Dezső háromszor 13 lapon vizualizálja a középkori költő látomásait.

„Dantéval utazni, álmot élni jelent” fogalmazott Bencsik János (1945) az 1978-ban bemutatott harminchárom litográfia elé írt bevezetőjében. A sorozatot Európa-szerte (Olaszország, Ausztria, Románia) kiállították, ezzel nemzetközi elismertséget szerzett alkotójának. Bencsik János litográfiái esetében nem illusztráció-sorozatról van szó, hanem autonóm művészi eszközökkel megteremtett párhuzamos világról, amely párbeszédet folytat a Komédiával, gondolkodik róla, értelmezi azt.

Borsos Miklós (1906–1990) mindig is mély gyökerekkel kötődött az emberi műveltség egyetemes értékeihez: a keresztény kultúra világához, a görög-római mitológiához, illetve a reneszánsz emberközpontú, a szellemiséget dicsőítő szemléletéhez, amely a leggyakrabban különféle grafikai technikák segítségével nyert megfogalmazást. Rajzait a lényeg pontos megragadása és a mondanivaló esszenciájának képi megformálása jellemzi; néhány lendületes vonallal életre kelti a mozdulatokat, mozgalmasságot ad a műnek, kiemeli a formák fő jellemzőit, vagy összefogja a nagy színfoltokat.

Az Isteni Színjátékhoz készített szitanyomatait Borsos konkrétan a szöveg tartalmához, mondanivalójához igazította, olykor geometrikus formákba öntve az egyes helyszínek tereit vagy a szereplők alakjait. Borsos Miklós utolsó munkáinak egyike volt ez a sorozat, amelyről egy interjúban így fogalmazott: „Tudja, mi volt ebben a legnehezebb? Hogy nem énekenként, nem kilencvenkilenc, hanem összesen kilenc rajzot kellett készítenem. Először majdnem lehetetlennek tartottam a vállalkozást. De azután, addig olvastam Babits fordítását, addig töprengtem Dante vízióin, amíg ráéreztem, hogyan lehet a Poklot, a Purgatóriumot és a Paradicsomot úgy felidézni, hogy a rajz valóban a képzőművészet nyelvén szóljon – ne kelljen hozzá magyarázat.”

A három sorozat közül a legkorábbi változat Fáy Dezsőtől (1888-1954) származik (1928-31), akinek az Isteni Színjátékhoz készült lapjait már az Ernst Múzeum és a Nyugat című folyóirat is a nagy nyilvánosság elé tárt. Fáy nem az irodalmi mű adatszerű visszaadására törekszik, sokkal inkább önmaga választotta emlékek köré rendezi mondanivalóját: azokat a víziókat láthatjuk magunk előtt, amelyek a művész képzeletében olvasás közben születtek. Ezért érezhetjük, hogy a grafikus olykor máshol látja a lényeget, mint maga a költő. Fáy Dante-lapjain a fametszet összes tulajdonságát kihasználja, s hasonlóan Borsos Miklóshoz, a „semmivel” igen sokat tud mondani, finom vonalai egyaránt érzékeltetnek teret, mozgást, vagy akár lelki rezdüléseket és végletekig feszített drámaiságot.