A selyem szó hallatán a legtöbbünknek a hernyóselyem villan be, vagyis a selyemlepke hernyója által kiválasztott, rugalmas, szőhető szál. Ugyanakkor számos más élőlény is szolgáltat olyan szálas anyagot, amelyből drága és megbecsült selyemszövet készíthető: több lepkefaj hernyója is kiválaszt hernyóselymet, de a pókfonálból vagy a Földközi-tengerben honos nagy sonkakagyló bisszuszfonalaiból is előállítható szövet. Az egzotikusnak számító lótuszselyem, az agávéselyem vagy a selyemkóró termésének repítőszőreiből készített szövet a növényi eredetű selymek ritka képviselői.

Kínában a selyem előállításának rejtélyét majd 25 évszázadon keresztül őrizték; míg végül ez is kiszivárgott. Európába az 5. században jutott el a mesterség, Magyarországon a 19. század végén élte fénykorát a selyemkészítés.

Kiállításunk első része a selyemszálat adó állat- és növényfajokat, valamint a selyemkészítés egykori eszköztárát mutatja be.

A Divat, ez a titokzatos zsarnok

A tárlat rendkívül izgalmas korszakot, gyűjteményt vagy viselettípust ragad meg, s ezek bemutatásával igyekszik illusztrálni a selyemtaftból, selyembársonyból, selyemdamasztból, illetve más típusú selyemszövetekből készült viseletek rendkívüli sokszínűségét. A kiállítás kiemelkedő részét képezik a neves Vas vármegyei személyiségekhez fűződő történeti díszmagyarok, valamint azok az egzotikus darabok, amelyek Végh Gyula keleti utazásai nyomán kerültek főúri magángyűjteménybe. A 19. század végéről és a 20. század első feléből származó női viseletek egy másik tematikus dimenzióba vezetik a látogatót. Az itt bemutatott női viseletek csupán ízelítőt nyújtanak a formáknak, színeknek és anyagoknak e változatos kavalkádjából. Az 1920-as évek női divatja jelentős változásokon ment át, ahogy ezt a bemutatott viseletek – selyem blúzok, kombinészabású alkalmi öltözetek, charleston ruhák – is mutatják. Az első világháborút követően új életstílus formálódott. A nők felszabadultabbak lettek, megjelent az új szépségideál, a garçonne, a fiús attitűdöket magában egyesítő, önálló individuum. 

A lila budoárban

A Smidt Múzeum anyagából létrehozott kiállítás a dualizmus időszakának otthonaiba enged betekintést, mégpedig a legszemélyesebb terekbe.

A budoár, a női öltözőszoba Franciaországban, a 18. században, a királyi udvar és az arisztokrácia köreiben, a rokokó stílus jegyében jelent meg, de idővel a társadalom polgári köreiben is elterjedt. A budoár hármas funkciója szerint felidézzük a társalgót, az öltözőszobát és a fürdőszobát. A korszak életmódját tükröző, a mindennapi élet legintimebb tereiben jellemző használati tárgyakkal illusztráljuk a tisztálkodási szokásokat.

A századfordulón a nők ruhatárában felértékelődött a fehérnemű, a lányok és asszonyok gardróbjának megítélése alsóruházatuktól is függött. A nappali öltözetek alatt viselt harisnyák, fűzők, nadrágok, alsószoknyák, az éjjeli ágykabátok, hálóingek révén a nők magánvilága nyílik meg, a hölgyek legintimebb szférájába pillanthatnak be a kíváncsiak.

A viseletek, kiegészítők, művészi alkotások, a fényképek, az újságok divatképei és a reklámok a korszak női divatját és a polgári otthonok miliőjét idézik fel. Nappali és éjszakai öltözékek, selyemből készült különlegességek, a női szépség nélkülözhetetlen kellékei mellett egy gavallér is feltűnik majd…