Május 7-étől újabb időszaki tárlattal gazdagodott a Janus Pannonius Múzeum idei kínálata. Aznaptól látogatható ugyanis az a kamarakiállítás, amely a XIX. század végi európai iparművészet kedvelt témájára, a lótuszra épülő népszerű tárgycsoportot mutat be a Zsolnay Múzeumban.

A lótusz a kultúrtörténet egyik legismertebb, legelterjedtebb motívuma, amelynek nagy szerepe volt az ókori vallásokban és az újkori díszítőművészetben egyaránt. Egyiptomban a halotti kultuszhoz kapcsolódott az újjászületés szimbólumaként, de a hinduizmus és a buddhizmus is az újjászületés és a spirituális tisztaság jelképeként tiszteli.

A XIX. század európai iparművészei inspirációs forrásként használták magát a növényt és azt a díszítő művészeti hagyományt is, amely évezredek alatt a lótuszhoz kapcsolódott.

A Zsolnay-gyárban először Zsolnay Júlia tervei nyomán készültek a lótusz szárából, leveléből, virágából képzett fagylaltos tálkák, valamint evőeszközök, csészék, vázák. A családi hagyomány szerint egy 1878-as párizsi utazás során a Louvre egyiptomi gyűjteményében látott kanálkáról rajzolt vázlat szolgált kiindulópontul a tervek elkészítéséhez, amelyekből 1880-82 között sikeres tárgysorozat született.

A lótuszsorozat az 1890-es évek elején Zsolnay Júlia férjének, Sikorski Tádénak a tervei nyomán egészült ki nemcsak használati- és díszedényekkel, hanem gyertyatartókkal, lámpatestekkel, ülőkékkel és asztalokkal is.

A kiállítás különlegessége egy magántulajdonban lévő garnitúra, amely két ülőkéből és egy asztalkából áll, utóbbiba állítható magasságú lámpát építettek. A garnitúra a XIX. század végi formatervezési kísérletek jellegzetes példája, természeti előképek nyomán formált tárgyként a szecessziós tervezési módszerek előfutára.