A tárlat a száz éve született mester életműve, Miskolc város jelenére is kiható, sokirányú munkássága előtt tiszteleg.

Csabai Kálmán a történelmi Magyarország délnyugati csücskében, a mai Horvátországhoz tartozó Csáktornyán született. A Képzőművészeti Főiskola növendékeként járt először Miskolcon. A művésztelepet irányító Benkhard Ágost pedagógiája éppúgy nagy hatással volt rá mint a borsodi táj szépsége, a telep művészeti irányultsága, pezsgése, közösségi ereje. Nyári gyakorlataira visszaemlékezve később így fogalmazott: Képesek lettünk volna egy óra alatt átfesteni az egész Földet. 

Ezzel a világot formálni akaró tettrekészséggel felvértezve települt le Miskolcon, 1939-ben. A város elhivatott alkotóművésze, nagyhatású pedagógusa, agilis közéleti személyisége lett. Jelentős szerepet játszott Miskolc kulturális életének kibontakoztatásában, az ehhez szükséges feltételek előteremtésében, a ma is működő kiállítóhelyek, országos tárlatsorozatok létrehozásában, műteremlakások létesítésében. Alkotói és szervező tevékenységét számos elismeréssel – így 1952-ben Munkácsy-díjjal, 1956-ban Miskolc város művészeti nagydíjával – jutalmazták.

Festészete a nagybányai örökség hatása alatt nyerte arculatát. A szabadban való tájképfestés egyik utolsó nagymestere volt. Lírai hangulatú, harmóniát közvetítő tájképek mellett szívesen festett csendéleteket és figurális kompozíciókat is. Alkotásai gyorsan gazdára találtak, számos munkája külföldre került, életműve követhetetlenül szétszóródott.

A centenáriumi emlékkiállításra készülve a Herman Ottó Múzeum a lakosság együttműködését kérte. A bejelentéseknek köszönhetően a mester alkotásainak rendkívül gazdag válogatása válhatott most közkinccsé. A bemutatott festmények többségét családi otthonok és hivatali helyiségek falairól kérte kölcsön a múzeum. A magánszemélyektől, közhivataloktól és közgyűjteményektől kölcsönzött művek a festői hagyaték teljes műfaji és kronológiai keresztmetszetét nyújtják, egyúttal Csabai Kálmán virtuóz művészetének ma is aktív jelenlétét igazolják.