A Kortárs Művészeti Intézetben megrendezett, A lét bizonyítékai című kiállítás a látogatót egy élettörténet rekonstruálására ösztönzi. A családi fényképalbumok, megtalált noteszek és naplók, hivatalokból kikért dossziék vagy archív felvételek helyett ezúttal műalkotások engednek hozzáférést egy képzelt személy múltjához. A változatos médiumú, jórészt friss művekből építkező kiállítási anyag darabjai egy kirakósjáték elemeihez hasonlóan, fokozatosan egyre több adalékot nyújtanak a történet megismeréséhez. A főszereplő élményeinek, élet-epizódjainak megragadásán túl a saját emlékeinket és képzettársításainkat is előhívják, megzavarva ezzel a kívülálló pozíciójának kényelmét. Mi több, az életet, mint lezárt, egész és megismételhetetlen jelenséget is megfejtés tárgyává teszik. A Duliskovich által készített leltárban mindaz fellelhető, ami az életben esendő vagy bizonyos.

Duliskovich Bazil 1969-ben született a kárpátaljai Nagyszőlősön. Az Ungvári Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola elvégzése, majd rigai tanulmányútja után a Magyar Képzőművészeti Egyetem festő szakán tanult, és részt vett az Egyetem posztgraduális képzésén. 1991 óta Budapesten él és dolgozik. Műveit számos egyéni és csoportos tárlaton, többek között Rómában, Bécsben, Berlinben, Stuttgartban, Párizsban és Moszkvában is kiállították.

Duliskovich játékossága, útkeresései jól nyomon követhetők azokban a műsorozatokban, melyek kedvéért időről időre elmozdul a táblaképfestészettől, vagy kitágítja annak határait: festményinstallációkat, üvegfestményeket, könyv- és dobozműveket is készít. Első videó-installációit 2013-ban a Műcsarnok projektgalériájában, a Plan B című kiállításon mutatta be, majd 2014-ben, e kísérletező munka újabb állomásaként az A38 Hajón megrendezett kiállításán (Közelebb) a festményeit bútorokból, használati tárgyakból épített, olykor vetítéssel kísért műegyüttes részeként szerepeltette.