A kínai művészet meghatározó anyagainak ötezer éves használatát tekinti át a Hopp Ferenc Kelet-ázsiai Művészeti Múzeum A szépség szíve című kiállítása, amely az intézmény csaknem 8000 darabos kínai gyűjteményéből kínál reprezentatív válogatást.

A tárlat célja úgy megmutatni Kína művészetét, ahogy maguk a kínaiak gondolnak rá. Ezért az Andrássy úti múzeumban látható jáde-, porcelán- és lakktárgyak, festmények mellett nemcsak a kiállított darabok jelképrendszerét, rituális vagy világi használatát és készítéstechnikáját, hanem a művek létrehozásának eszmei hátterét is szeretné megismertetni a látogatókkal a kiállításban olvasható és hallható filozófiai és irodalmi művek segítségével.

1987 óta nem nyílt Magyarországon a kínai művészetet hasonló gazdagsággal áttekintő kiállítás; erre most a kínai-magyar diplomáciai kapcsolatok felvételének 65. évfordulója szolgáltatott alkalmat.

A belépőket - csakúgy, mint egy hagyományos kínai otthonban - háziszentély fogadja, melyben egy 19. századi császári kinevezési okmányt helyeztek el, majd az első terem a Kínában a legértékesebbnek tartott anyag, a jáde felhasználásának történetét tekinti át.

A gyémántkeménységű kő megmunkálása rendkívül magas szintű technikai felkészültséget kíván, a kiállított tárgyak azonban bizonyítják, hogy a kínai mesterek ennek már a Kr. e. 3. évezredben birtokában voltak. A szoba három jellegzetes jádetárgy-típust vonultat fel: a rituális tárgyak többsége a rejtélyes, ókori Bi-korongok és Cong-hasábok közé tartozik, míg a rituális fegyverek funkciója sokkal jobban azonosítható.

A harmadik típusba a használati tárgyak tartoznak; állat formájú amulettek, szerencsejogarok, temetkezési kellékek éppúgy helyet kaptak a teremben, mint egy írástudó asztalának jádekellékei, monitoron pedig konfuciánus, taoista és legista bölcseleti szövegekkel ismerkedhet meg a látogató.

Mivel a jádetárgyak tapintása a látványukhoz hasonlóan fontos része a befogadói élménynek, néhány műalkotást az érdeklődők kézbe is vehetnek.

A második szoba a 8. századi protoporcelánoktól indulva tekinti át ennek a Kínában feltalált anyagnak a történetét, többek között egy Kossuth Lajos hagyatékából származó, lopótököt formázó, 16. századi edényt is bemutatva. Jellegzetesek a jádét vagy bronzot imitáló porcelánok, míg a rinocéroszszarvat utánzó csészéket hagyományosan az esküvőkön használták.

Különleges, érzékenysége miatt kiállításokon ritkán látható anyag a lakk, melyet Kínában egy fa nedvéből nyernek ki, és színezve használati tárgyakat, szobrokat készítenek belőle. A gyűjtemény 1400-ból származó Guanyin bódhiszattvája a legidősebb Európában található kínai lakkszobor, a terem két oldalának tárgyai pedig a kínai lakművesség 15-17., majd 18-19. századi alakulását mutatják be bőséges válogatásokon keresztül.

A kínai festészet anyaga hagyományosan a papír és a selyem. A festők elsősorban kézi- és függőtekercsekre alkottak, melyeket tulajdonosaik általában nem kiterítve, hanem hengerekben tartottak, és csak ritkán tekintettek meg.

A képek jellemző eleme a kalligrafikus felirat: kézjegyet, idézeteket nemcsak a művészek, hanem gyakran a tulajdonosok is elhelyeztek a festményeken, melyek így nem ritkán több évszázad lenyomatát őrzik. A kínai festészet, kalligráfia és költészet szerves összetartozásának élményét a felhangzó versek révén élheti át, a sajátos festési technikákat pedig egy kisfilm segítségével ismerheti meg a látogató.