A Szent István Király Múzeum iparművészeti gyűjteményének érdekes színfoltját jelentik a keleti kerámiák, melyeket itt-ott szerepeltettünk már kiállításainkon, de együtt még nem mutattunk be a közönségnek.

Egy-egy egzotikus motívum láttán sokunkban felmerül, hogy ez bizonyára „kínai" vagy „japán porcelán" lehet, de oly távoli és ismeretlen legtöbbünk számára ez a világ, hogy ennél mélyebb megállapításokat tenni aligha merészelünk. Kamara kiállításunkon egy kis kultúrtörténeti bevezetést kívánunk nyújtani a keleti kerámiákhoz, megismertetjük a speciális alapanyagokat és kerámiaformákat, a tárgyak eredeti funkcióját.

Talán kevéssé ismert tény, hogy a 19. században, a világkiállítások nyomán Európa-szerte ismét felélénkült a „Kelet-láz". Divatba jöttek a keleti-tárgyak, köztük a porcelánok is. Az arisztokraták, jómódú polgárok otthonaiba, a szalongarnitúrák kiegészítőjeként bekerültek a borsos áron megvásárolt keleti porcelánok. Ezt az igényt elégítették ki egyrészt a kimondottan európai piacra szánt, japán és kínai export-porcelánokkal, illetve ennek olcsóbb, európai utánzataival. Kiállításunkon ennek a történetére is rávilágítunk.

A tárlaton bemutatott keleti porcelánokat elsősorban a Szent István Király Múzeum iparművészeti gyűjteményéből, valamint a Városi Képtár – Deák Gyűjtemény és a budapesti Hopp Ferenc Kelet-ázsiai Művészeti Múzeum műtárgyai közül válogattuk.

A kiállítás kurátora: Dr. Fajcsák Györgyi sinológus, a Hopp Ferenc Kelet-ázsiai Művészeti Múzeum igazgatója