A Tardy család Bihar vármegye egyik jeles, református birtokos családja volt. Őseik 1611-ben kaptak címeres nemeslevelet, amit 1621-ben Bethlen Gábor is megerősített. Birtokaik Csokalyon és Berettyóújfalu keleti határán, Herpály területén voltak.

Tardy György (1862-1949) földbirtokos a két világháború közötti Berettyóújfalu közéletének jeles személyisége volt. Műegyetemi tanulmányai után hazatért szülőfalujába gazdálkodni. Saját kezűleg faragott, festett bútoraival számos kiállításon díjat nyert. 1937-ben helytörténeti munkát jelentetett meg Berettyóújfalu keletkezése, története és fejlődése címmel.

Tardy György nevéhez fűződik a birtokán álló Herpályi Csonkatorony megmentése. Az 1170 után épült, valószínűleg a bencés rendhez tartozó, román stílusú, háromajtós, nyugati toronypáros herpályi kolostortemplom 1880-ban még fennálló déli tornyát saját tervei szerint újította fel 1904-ben.

Az édesapa, Tardy Sándor 1849-ben pinceásás közben talált a birtokán egy negyedik századból származó aranyozott, ezüst gepida pajzsdíszt. A "herpályi pajzsdudor" nevű leletet 1854-ben a család a Nemzeti Múzeumnak ajándékozta.

Lisztes Imre (1843–1909) Berettyóújfaluban a gróf Eszterházyaktól vette árendába a Kőpince nevezetű korcsmát, melynek helyén egyszintes vendéglőt épített. Ezt halála után fia, Lisztes Lajos (1883-–1946) vette át, majd korszerűsítette: emeletes szállót és éttermet alakított ki. 1946-tól Anna nevű leánya vitte tovább az üzlet vezetését az 1950-es államosításig.

Amikor Berettyóújfalu 1920-tól Csonka Bihar Vármegye székhelye lett, szükségessé vált egy szálló felépítése. A korábban Lisztes vendéglőnek nevezett épület 1925–26-ban jelentős felújításon esett át, felszerelését is fejlesztették. Karlsbadban (Karlovy Vary) "Lisztes étterem" felirattal ellátott 200 darabos porcelán étkészletet gyártattak. Ekkor készültek az alpakkaedények, evőeszközök, tálak és a szálloda szobaberendezései is.