2024. április 28. vasárnap
Valéria
Völgységi Múzeum - Bonyhád
 |
Cím: 7150, Bonyhád Szabadság tér 2.
Telefonszám: (74) 451-342, (74) 550-053
E-mail: vmbony@tolna.net
Nyitva tartás: I.1-III.31, X.1-XII. 31.: K-P 10-16
IV.1-IX.30.: K-Szo 10-16 |
Ha tetszik, ossza meg másokkal is:
Múzeumi belépők, szolgáltatások árai:
|
Belépő felnőtteknek
|
400 HUF
|
|
|
Belépő diákoknak
|
200 HUF
|
|
|
Belépő nyugdíjasoknak
|
200 HUF
|
|
|
Tárlatvezetés
(magyar, német, angol nyelven)
|
4000 HUF
|
|
|
Audio guide
(magyar, német, orosz nyelveken)
|
500 HUF
|
A Völgység a Dunántúli-dombság völgyekkel legtagoltabb része, a Mecsektől északra, a Sárköztől nyugatra fekszik. Központja a táj keleti felében található Bonyhádi-völgy.
A XVIII. század elején a magyarok és szerbek csak gyéren népesítették be e tájat. Az újratelepítést az 1710-es évektől kezdték el a földbirtokosok, akik a német telepeseknek kedvezményeket biztosítottak. Az 1740-es években jelentős sziléziai zsidóság is érkezett erre a területre.
A XVIII. században a mezőgazdaság megszilárdult, s a Völgység iparosai is céhekbe tömörültek. A zsidó kereskedők átvették a földesuraktól az áruforgalom irányítását. A század végére Bonyhád már a Dél-Dunántúl egyik kereskedelmi góca lett: 1782-ben még a mezővárosi rangot is elnyerte.
A Völgység a reformkorban irodalmi tájjá is vált. Nagy romantikus költőnk, Vörösmarty Mihály 1817-től csaknem 9 évig a bonyhádi Perczel fiúk (Perczel Mór, 1848-49 leendő hős honvédtábornoka és Perczel Miklós honvédezredes) nevelője volt. A táj szépsége, a két tudós pap, Egyed Antal és Teslér László barátsága, a Perczel Etelka-szerelem meghatározó élményként hatottak az ifjú költőre.
A jobbágyfelszabadítás (1848) után a gazdálkodásban a dohánytermesztés hanyatlott, helyét az istállózó állattartás foglalta el. Ekkor alakult ki a bonyhádi tájfajta szarvasmarha.
A XIX. század közepétől az osztrák és cseh gyárak versenye lassan tönkre teszi a hagyományos helyi kisipart, mely a céhrendszer 1872. évi felszámolása ellenére az első világháborúig még ellenáll. Az 1900-as évek első felében azonban két országos jelentőségű üzem létesül Bonyhádon: a földbirtokos Perczel Béla által alapított zománcgyár és Pétermann Jakab cipészmester Bonyhádi Cipőgyára.
A történelmi és gazdasági áttekintéssel párhuzamosan a Völgység népeinek néprajza is bemutatásra kerül a kiállításon - viseletek és népi enteriőrök segítségével. Megismerhetjük a bonyhádi zsidóság 1944-es tragédiáját és annak előzményeit, mely végül a világháború után a német lakosság egy részének kitelepítéséhez vezetett. A bukovinai székelyek történetét is nyomon követhetjük: az 1764. évi, mádéfalvi véres eseményeket követő folyamatos menekülésüket Bukovinán, Bácskán keresztül, míg végül 1945-ben letelepítettek őket jórészt a Völgység falvaiba. Ugyanebben az időben alföldi szegényparasztok, erdélyi menekültek és felvidéki magyarok kerültek e tájra. Az idők során az egymással megbékélő népcsoportok új közösségi kultúrát hoztak létre.
A XVIII. század elején a magyarok és szerbek csak gyéren népesítették be e tájat. Az újratelepítést az 1710-es évektől kezdték el a földbirtokosok, akik a német telepeseknek kedvezményeket biztosítottak. Az 1740-es években jelentős sziléziai zsidóság is érkezett erre a területre.
A XVIII. században a mezőgazdaság megszilárdult, s a Völgység iparosai is céhekbe tömörültek. A zsidó kereskedők átvették a földesuraktól az áruforgalom irányítását. A század végére Bonyhád már a Dél-Dunántúl egyik kereskedelmi góca lett: 1782-ben még a mezővárosi rangot is elnyerte.
A Völgység a reformkorban irodalmi tájjá is vált. Nagy romantikus költőnk, Vörösmarty Mihály 1817-től csaknem 9 évig a bonyhádi Perczel fiúk (Perczel Mór, 1848-49 leendő hős honvédtábornoka és Perczel Miklós honvédezredes) nevelője volt. A táj szépsége, a két tudós pap, Egyed Antal és Teslér László barátsága, a Perczel Etelka-szerelem meghatározó élményként hatottak az ifjú költőre.
A jobbágyfelszabadítás (1848) után a gazdálkodásban a dohánytermesztés hanyatlott, helyét az istállózó állattartás foglalta el. Ekkor alakult ki a bonyhádi tájfajta szarvasmarha.
A XIX. század közepétől az osztrák és cseh gyárak versenye lassan tönkre teszi a hagyományos helyi kisipart, mely a céhrendszer 1872. évi felszámolása ellenére az első világháborúig még ellenáll. Az 1900-as évek első felében azonban két országos jelentőségű üzem létesül Bonyhádon: a földbirtokos Perczel Béla által alapított zománcgyár és Pétermann Jakab cipészmester Bonyhádi Cipőgyára.
A történelmi és gazdasági áttekintéssel párhuzamosan a Völgység népeinek néprajza is bemutatásra kerül a kiállításon - viseletek és népi enteriőrök segítségével. Megismerhetjük a bonyhádi zsidóság 1944-es tragédiáját és annak előzményeit, mely végül a világháború után a német lakosság egy részének kitelepítéséhez vezetett. A bukovinai székelyek történetét is nyomon követhetjük: az 1764. évi, mádéfalvi véres eseményeket követő folyamatos menekülésüket Bukovinán, Bácskán keresztül, míg végül 1945-ben letelepítettek őket jórészt a Völgység falvaiba. Ugyanebben az időben alföldi szegényparasztok, erdélyi menekültek és felvidéki magyarok kerültek e tájra. Az idők során az egymással megbékélő népcsoportok új közösségi kultúrát hoztak létre.
|
|
