Kezdet ez a munka Farkas Eszter számára és emlékére. A méltatlanul elfeledett, klasszikus iskolát járt, annak szellemiségét, eszményeit haláláig következetesen megtartó festőművész újrafelfedezésének kezdete. Az európai élvonalhoz közvetlen kötődéssel bíró Nagybánya, a mesterek, a művésztelep, a szabadiskola, a nyári tanfolyamok olyan belső minőségigényt támasztottak növendékeikben, hogy az onnan kikerült alkotók között nincsenek "kismesterek".

Aki - mint Farkas Eszter is - több évet, megszakításokkal közel egy évtizedet eltölthetett ebben a körben, végigjárhatta az utat a tanulmányoktól, a közös plen air festéstől az önálló, egyéni pikturális kihívásokig, annak keze közül bizonyosan kikerült élete során legalább egy olyan festmény, ami az élvonalba emelte, megadatott neki a remekmű születésének csodája. És Farkas Eszterrel többször is megtörtént próbákkal teli élete és hosszú pályafutása közben, hogy a Nagybányai iskola legjobb színvonalát hozta.

Amikor ő születik, akkortájt születik a fény a művésztelepen. Hollósy Simon, Ferenczy Károly, Iványi Grünwald, Réti István, Thorma János ekkor lesz szerelmes a napba. Addigi fojtott hangulatú, érzelmileg erősen telített, mitologizáló, történelmi ihletettségű festészeti elgondolásukban új fejezet kezdődik, s mire 1917 őszén a 17 éves Farkas Eszter családostul Nagybányára költözik, már messze meghaladott az európai naturalizmus különös szimbolizmusa, már önálló és sajátos képi, festészetelméleti világgal bír a közösség valamennyi tehetsége. Az akkor végzetesnek tűnő nézetkülönbségek, a nemzedékváltások, a "vadak" felé tájékozódó neósok jelentkezése, az első háború lezárását, a tragikus Trianoni békét követő impériumváltás kétségtelen történelmi és szellemi határvonala, majd a transzilvanizmus szellemi megjelenése egy évszázad múltával már olyan ránctalanul simul be a kör szellemi arculatába, művészi teljesítményének egészébe, hogy csak alapos elemzés után mutathatók ki a finom vonások. Farkas Eszter munkásságában pedig éppen a nagy egészhez való tartozás, a szellemi azonosulás kínál máig érvényes tanulságokat.

Az elmúlt két évtizedben magára találó és a nemzetközi vérkeringésbe bő fél évszázad után visszakapcsolódó magyar műkereskedelem aukcióin szinte naponta kínálnak Farkas Eszter képeket. A művész munkásságát azonban mindeddig éppen csak felsorolásszerűen érintette a szakirodalom, a lexikonok zöme sajnos téves adatokat közöl, az életút állomásainak, a művek születésének, sorsának számtalan tisztázatlan részlete akad, így nem véletlen, hogy a műtárgyak rendkívül kedvező áron érhetők el. A szülőváros Nyírbátor, a tágabb haza, a megye előtt soha vissza nem térő lehetőség, hogy Farkas Eszter egykori önzetlen, a helyi múzeum rangját emelő adományát élő, gyarapodó szellemi értelemben is kiteljesedő, rangos gyűjteménnyé fejlesszék.

Mert München hozta el Nagybányára Párizst, Farkas Eszter munkásságának gyűjteménye pedig elhozta Nyírbátornak az európaiság legszebb, szellemi értelemben is legizgalmasabb klasszikus korszakát. Így viszonozta a városnak felnevelő gondosságát az a leány, aki soha nem tudta és is akarta elfelejteni honnan indult. Szerinte a szélfútta nyírségi homok messzire szalajt, de nagyon erősen tud kötni is.

Antall István