A Déri Múzeum, melynek létrejötte nagy mértékben Déri Frigyes gyűjtő és adományozó tevékenységének köszönhető, 1930. május 25-én nyílt meg országos ünnepség keretében. A megnyitón Klebersberg Kunó is beszédet mondott, aki méltatta Déri Frigyes gyűjteményét és kiemelte: "Elsőrendű gyűjtemény jött létre, amely nemcsak országos, hanem európai relációban is megállja a helyét."

A fenti kijelentés különösen igaz a fegyvergyűjtemény esetében, amely a Déri-hagyaték egyik legnagyobb és legszínesebb műtárgy-csoportját alkotja. A gyűjtés során ugyanis Déri Frigyes elsődleges célja nem csak az volt, hogy egy-egy fegyvertípusból a legteljesebb sorozatot összeállítsa, hanem az, hogy minél több és minél változatosabb harci eszköz kerüljön a gyűjteményébe. Ennek köszönhetően olyan fegyverritkaságok jutottak a birtokába, amelyek igen magas szintre emelték kollekciója értékét mind hazai, mind pedig nemzetközi viszonylatban is.

A fegyvergyűjtemény anyaga három nagyobb csoportra osztható. Az elsőbe a keresztény Európa harctéri és vadászati fegyverei tartoznak, amelyek elsősorban a XV-XVIII. századi magyar, német és olasz területekről származnak. A gyűjtés főleg azokra a régiókra terjedt ki, amelyek korábban hosszabb-rövidebb ideig Habsburg uralom alatt álltak.

A második nagyobb egységet a muzulmán világ klasszikus fegyverei alkotják, amelyek az Oszmán-birodalomból és Perzsiából származnak. Elmondható, hogy szinte minden közel-keleti mester kiemelt figyelmet fordított a fegyverek művészi megmunkálásra is. Ennek köszönhetően a fegyvergyűjtemény talán legdíszesebb harci eszközei itt találhatóak.

A harmadik csoport, amely a távol-keleti fegyvereket mutatja be, a legkisebb, ám a legegzotikusabb egység. Az európai szemnek olykor szokatlannak és különlegesnek tűnő fegyverek Japánban és Indiában készültek a XVII-XVIII. században.