A vallásháborúk szaggatta Flandriából került ide országunk nyugati határvidékére. És ha már itt volt, tette a dolgát. Volt a bécsi udvar főkertésze, tanácsokat adott az uradalmi kertészeknek, krumplit, akarom mondani burgonyát vettetett Szalónakon azzal a céllal, hogy a gumóját kellene majd megenni, nem a termését. De jutott ideje Beythe István társaságában beutazni megyénket meg a távolabbi környéket is, és összegyűjteni az akkor ismert növények és külön az ehető és a mérgező gombafajok tulajdonságait, sőt korabeli magyar elnevezését is. Így a szilw alya, warga annya, ewz lab vagy éppen a csöpörke is megörökítésre került a „Rariorum plantarum historia”-ban.

Szemben, az ötödik teremben, a másik ablak rolettájára egy szép őzlábgomba képét másolták: az 1600-ban kiadott műve egyik illusztrációját. Így válhatott e műve a botanika, mikológia mellett magyar nyelvtörténeti emlékké is.

Ő végzett ugyanakkor először hazánkban és a világon is ősnövény-meghatározást egy, a Vas-hegyen fellelt megkövesedett fán. Sőt, pletykálják, hogy általa került volna a tulipán a mai Hollandiába, de az is lehet, hogy ő hozta ide hozzánk onnan? Holland vendégeink mindenesetre elnéző mosollyal hallgatják az első variációt.

Emlékoszlopa áll a kastély északi kertjében a lerombolt erkély egyik oszloptöredékébe ágyazva, tanösvény viseli a nevét a Várkertben, de neveztek el róla szederfajtát és emlékérmet is.

Esetleg egy kis kirándulás Clusius nyomában? Menjünk együtt!