1965-ben a Vörös Csillag Tsz. területén földet hordtak el. A munka során nagy mennyiségű kerámia került elő, ezért Gombás András tiszavasvári tanító az érintett részeket megkutatta. Ekkor bukkantak a vékony, nagyjából téglalap alakú, simított felületű tárgyra, mely emberi alakot ábrázol.


Feje legömbölyített sarkú háromszög, szeme és szája kagylóbetét. Az orr kissé pisze. Karja derékszögben behajlítva. Mintha egy ember fohászkodna…

A testet függőlegesen karcolt cikkcakk vonalak díszítik. Ez a hátoldalon is megtalálható, a láb, a váll és a fej középvonalánál vízszintes karcolt vonalak – oldalt ugyancsak – szegélyezik a mintát. Olyan hatást kelt, mintha a ruháját varrták volna össze. Eredetileg valamennyi vonalat mészbetéttel töltötték ki. A karcolt vonalak az akkori viseletet, annak formakincsét jelenítik meg elnagyoltan.

A szobor egy fohászkodó női istenséget, szellemet jeleníthetett meg. Az idol rituális szertartások tárgya lehetett, állhatott akár egy központi helyen, egyfajta házi szentélyben. Hozzá imádkozhattak jobb termésért, gyógyulásért vagy a távolban lévő családtag biztonságáért.


Toldi Zoltán


Idol
Lelőhely: Tiszadada–Kálvinháza, 3. árok „lakógödöre”, 1965
Kor: Középső neolitikum, Bükki kultúra, Kr. e. VI. évezred közepe – V. évezred közepe
Gyűjtemény: Jósa András Múzeum régészeti gyűjteménye, ltsz. 69.17.1.
Méretek: magasság 9,4 cm, szélesség 4,4 cm, vastagság 1,7 cm, 80,08 g