A karikás ostor honfoglalás kori örökségünk. Rövid nyelű, kenderkötélből és szíjból font, hosszú sudarú állatterelő eszköz, melyet minden lábasjószágot őrző pásztor használt.

Két részből, a tulajdonképpeni ostorból, és a rövid, rendszerint alkar hosszúságú, díszített nyélből áll. A nyelet és az ostort szíjból vagy fémkarikából készült nyak köti össze. Az eszközt egykor maguk a pásztorok készítették.


Az itt látható ostor fa nyelének gazdag díszítését rézből, valamint fehér, rózsaszín, kék és zöld kaucsuklemezből készült berakások adják. A nyelet szinte teljes felületén beborítják a díszítmények; a mintázat elsősorban egyenes vonalak és pöttyök változatos elrendezéséből áll. A készítő nevét és a készítés idejét felirat örökíti meg: „KARDINÁL LÁSZLÓ SAJÁTJA KÉ 1926-BA JULIUS HÓ”. A feliratos részt cserépből kinövő életfák, a koronás magyar címer rajzolata és hármas tulipán tagolják.