Endresz György pilóta és Magyar Sándor navigátor 1931. július 16-án Bicskénél kényszerleszállást hajtottak végre egyfedeles, piros Lockheed repülőgépükkel. A páros előző nap az új-fundlandi Harbor Grace-ben szállt fel, hogy Lindbergh nyomán megpróbálja átrepülni az Atlanti-óceánt.

Nem pusztán repülési kísérletről volt szó, fel akarták hívni a figyelmet a trianoni békeszerződés igazságtalanságára is. Ezért a gép oldalára felfestették a Justice for Hungary (Igazságot Magyarországnak) feliratot. Az akció egyik legfőbb támogatója és ösztönzője „Magyarország angol barátja” Lord Rothermere volt, aki 1927-ben megjelent cikkében (Hungary’s Place in the Sun… /„Magyarország helye a nap alatt…”/) kritikával illette a trianoni békét és revíziót követelt. A vállalkozás hivatalosan az amerikai magyarságtól indult Magyar Sándor kezdeményezésére, akihez Magyarországról csatlakozott Endresz György.


Nem sok hibádzott...

Csupán 30 kilométeren múlt, hogy az eredeti elképzelés, vagyis a budapesti (pontosabban a mátyásföldi) landolás megvalósuljon, ennek ellenére ország- és világszerte hírnevet szereztek maguknak a magyar óceánrepülők. Több rekordot megdöntöttek, például az Atlanti-óceán átszelésének idejét vagy a legnagyobb átlagsebességét. Ennél fontosabb volt az, hogy a nemzetközi közvélemény ezáltal a magyar revízió ügyéről is beszélt. Emiatt egész Magyarország igyekezett kifejezni háláját a párosnak.


„Kiáltja millió magyar: Áldás a két hajós fejére” 

Debrecen városa is próbált köszönetet mondani, ennek egyik példáját őrzi a Déri Múzeum Történeti Gyűjteménye. P. Nagy Zoltán (teljes nevén Psenyecky Nagy Zoltán) zongoraművész, zeneszerző, a Debreceni Zenede egykori igazgatójának hagyatékából került elő az a bőrkötéses kotta, amely az Igazságot Magyarországnak! című dal zenéjét tartalmazza, s amelyet a magyar óceánrepülő párosnak ajánlottak a szerzők. Az egy zeneiskolai tanuló által másolt kotta szerint a zenét férfikarra maga P. Nagy Zoltán szerezte, míg szövegét Csobán Endre, Debrecen szabad királyi város főlevéltárnoka írta. A kotta mellett egy 1931. november 5-én kelt levél is található a szövegíró levéltárostól, aki „a legtisztább szeretettel és legigazabb nagyrabecsüléssel” adta „az őszinte szívből fakadt egyszerű ajándékot.”