2020.05.27.
Magyar Nemzeti Múzeum

Restaurátorok a viking mesterek útján

2020.05.27.
Jósa András Múzeum

A kelták feladták a leckét a vaskor kutatóinak

2020.05.27.
Budapest Főváros Levéltára

Kapások, vincellérek... no meg a hegymester

2020.05.27.
PIM - Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet

Vörös hajú táncosnő - hófehér ruhában

2020.05.27.
Röszkei Paprika Park - Paprika Üzem és Múzeum

Végállomás: villamosút a Pesti paprikából

2020.05.26.
Dr. Batthyány-Strattmann László Múzeum

Egy Batthyány, aki még (űr)hajót épített

2020.05.26.
Hatvany Lajos Múzeum

Azok a nyakas hatvaniak

2020.05.26.
MNM Palóc Múzeuma

Áldozócsütörtök és Váróvasárnap

Balatoni Múzeum - Keszthely
Cím: 8360, Keszthely Múzeum u. 2.
Telefonszám: (83) 312-351, (83) 511-335
Nyitva tartás: K-Szo 9-16
2020.05.21.
Balatoni Múzeum
földrajz, hír, irodalom
Ha tetszik, ossza meg másokkal is:
Sebők Zsigmond író, újságíró az 1890-es években alkotta meg Mackó Muki figuráját. Az emberi tulajdonságokkal bíró, beszélő és ruhában járó medve a korabeli Magyarország polgára: erdőbirtokos a Kárpátokban, Máramaros vidékén. Az író tisztelettel Mackó úrnak nevezi, akinek kedvenc időtöltése az utazás, és sokféle kalandban volt része.
Sebők Zsigmond: Mackó úr újabb utazásai
Ezekről a kalandokról könyvek jelentek meg a 19-20. század fordulóján, és az 1940-es évekig több kiadást megértek. Így az olvasni megtanuló kisgyerekek több generációja is élvezhette őket. 1905-ből való a „Mackó úr a Balatonon” regény, amelyet Mühlbeck Károly festőművész, grafikus illusztrált.

Lássuk, hogyan mutatja be a tavat az író!

A dőlt betűs idézetek csak kis részletek a teljes szövegből, ezekhez kapcsolódnak az utána következő kommentárok.


Folytatjuk Sebők Zsigmond népszerű meseregényének felidézését. (Aki lemaradt az előző részről, ide kattintva elolvashatja.)


Mackó úr haragra lobbant és dörgő hangon kiáltotta:
– Hé, te incselkedő, kiporolom ám a hátadat!

Mennydörögve érkezett vissza a felelet:
– Hé, te incselkedő, kiporolom ám a hátadat!
– Az enyémet?
– Az enyémet… – hangzott a felelet.

Mackó úr fölnevetett.
– Hahaha, a tiédet?
– Hahaha, – kacagott vissza az ismeretlen, – a tiédet.

Ez több volt, mint amennyit a tányértalpú familia e tagja elviselhetett. Elhatározta magában, hogy megcsípi a csúfolkodót, akiről azt sejtette, hogy valószinüleg Róka Miska, az ő régi ellensége.


Mackó úr hiába nagy utazó, eddig még egyáltalán nem volt dolga visszhanggal. Így aztán nem ismeri fel akkor sem, amikor véletlenül megszólaltatja.

Szerencsére a Tihany melletti sziklafalnál is akadnak új ismerősök, akik felvilágosítják a kis társaságot.

Legjobb tanulás a tapasztalás: a sziklafal 14 szótagot is visszakiált, és mindenki kimulatja magát a hosszabb-rövidebb, elkiáltott bemutatkozásokkal és verssorokkal.


A fehérsapkás úr mosolygott.

– Óh dehogy! – mondotta. – A költő neve Kisfaludy Sándor, Himfynek azért mondják, mert e néven szerepel legszebb költeményeiben.
– De miért a Balaton költője?
– Mert gyönyörű regéket írt a balatoni várromokról.
– Várromokról? Hát ilyenek is vannak a Balatonnál?
– Vannak bizony. Csobánc, Szigliget és még több.
– Ej, be szeretném látni! – kiáltott föl Mackó úr.


Tihanyból visszatérve, Kisfaludy Sándor költő balatonfüredi szobránál beszélgetnek a mackók a fehér sapkás úrral, akiről kiderül, hogy hajóskapitány, és aki meg is hívja őket egy vitorlás kirándulásra.

A balatoni fürdővendégek egyik legrégebbi, kedvelt programja, hogy végighajóznak, csónakáznak a tavon, hogy láthassák az északi part hegyeit, és rajtuk a középkori várak romjait.

Kisfaludy Sándor, aki a „Balaton költője” jelzőt kapta, romantikus verseket, regéket írt e várak történetéről. A magyar történelem dicsőséges eseményeit, hőseit bemutató regék több korszakon át a hazafiságot erősítették; ismerték és idézték őket.


A vitorlás sebesen siklott a hullámokon. Földvár mind jobban kisebbedett, s helyébe új képek nyomultak. A kapitány fölvilágosítást adott a helységekről.

– Ez a csinos helység, itt a somogyi parton, melynek fürdőházai a parton vannak. Szemes: ott, ahol azok a vörös, zöld fürdőházak guggolnak a vízen, ott van a szép Lelle… Mindkettő kellemes fürdőhely, melyben sokan nyaralnak. Hanem most vessenek egy pillantást a túlsó partra… ott van Zala megye.


A Balaton déli partján kevés fürdőtelep volt a 19-20. század fordulóján. A hajóról látni lehet a parthoz közeli villasorokat, szállodákat, a strandok helyét pedig az öltözőkabinok jelzik.

Balatonföldvár a „somogyi part gyöngye”, az egyik legnagyobb új telep: a hegyoldalban és a hegy tetején már sok nyaralóház, elegáns, tornyos villa emelkedik. Az egyes vagy sorba épített kabinok a vízparton állnak, vagy cölöpre építve, a vízben, amiket fahídon lehet megközelíteni.

Az északi part egésze ekkor még Keszthelytől Balatonalmádiig Zala megyéhez tartozott, ezért terjedt el a regényben idézett mondás: „Zala legszebb Somogyban”, azaz a déli partról nézve.

Itt érkeznek meg Mackó úrék a várromok birodalmába, a cukorsüveg és csonka kúp alakú hegyek elé.


A kapitány Tihany felé mutatott.
– Baj ám, mert a tihanyi hegy lába is a levegőben lóg.
– A levegőben? Az ám!

A tihanyi hegy ugyanis felhőbe volt burkolva, csak a teteje látszott ki. Erről mondja a nép, hogy a levegőben lóg a lába.

– Hadd lógassa, ha tetszik neki! – mondotta Mackó úr jókedvűen.
– Csakhogy ez azt jelenti, hogy eső lesz.


A vitorlás még kedvező szélben indult el, de a kapitány egyszer csak észreveszi a vihar előjeleit.

Időjárási megfigyelések következnek, amiket fontos a mindenkori nyaralóvendégeknek fejben tartani. A Badacsony hegye pipál, szélroham érkezik, az eget egyik pillanatról a másikra elborítják a felhők, és vijjognak a sirályok.

A hirtelen lecsapó balatoni vihar a legjobb tengerészeknek is kemény próbatétel. Mit tesznek a mackók, hogy ne csípje őket nyakon a Balaton?


Pedig az orkán még csak most kezdett Isten igazában tombolni. A mennydörgés percre sem szünetelt: mintha folyton száz ágyú bömbölne… A villám sárga kígyója szakadatlanul lecsapott a vízre, csattogva, recsegve… A tajtékos, fehérfejű, sötétzöld hullámok átzúdultak a jahton, úgy, hogy néha szinte eltemették…
Mackó úr, a nagy tengerész, ennek láttára megrendült.

– Teremtőm, – sóhajtotta, – a tenger vihara játék volt ehhez képest. A partot sem látom… Ej, nem adnám egy hordó mézért, ha már a parton lennék! Csak legalább elhoztam volna a mentőövemet!

A vihar bömbölésén áthallatszott egy matróz rémült kiáltása:
– Víz ömlik a fenekére! Elmerülünk!


Ha az Adriai-tengeren nem is, de a magyar tengeren átélheti Mackó úr, milyen egy hajótörés. Itt komolyan kell venni a mentőövet!

Szerencsére ott a süllyedő vitorlás mentőcsónakja, ezt eloldozva tudnak az utasok elmenekülni.

A viharos Balatonról is ugyanolyan szép leírásokat kap az olvasó, mint a csöndes vízről. De a csónakban hánykolódó Mackó úr most valóban veszélyben van, és a Balaton óriást próbálja még egyszer megbékíteni.

Hiába, a hullám felfordítja a csónakot. Hogyan lehet ezt megúszni…?


A teljes regény szövege pedig a Magyar Elektronikus Könyvtárban (MEK) olvasható.

Haász Gabriella