A reformáció számos eredménye közül a legfontosabbak egyike az anyanyelvű egyházi liturgia megteremtése Európa-szerte. A hitújítás nemcsak a bibliafordításoknak adott nagy lendületet, hanem a többnyire szájhagyományban megőrződött vallásos énekek összegyűjtésének és kiadásának is.

A cseh és szlovák evangélikusság számára Tranovszky György szerkesztett énekeskönyvet, mely 1636-ban jelent meg. Ennek egy későbbi kiadása lehetett a mintája a múzeumunk birtokában lévő kéziratos himnuszgyűjteménynek.

A címoldal alapján a Gömör-Kishont vármegyei Gelice tanára készítette 1825-ben. Minden bizonnyal volt egy első kötete, mivel második részként van feltüntetve. 256 számozatlan, kotta nélküli éneket tartalmaz ócseh nyelven, XV–XVII. századi, többnyire német, cseh és szlovák költők alkotásait. Gyönyörű iniciáléinak forma- és színvilága a térségben lévő templomok festett kazettás mennyezeteit idézik. Mivel a korban gyakori volt, hogy a falusi tanítók egyben kántorok is voltak, elképzelhető, hogy iskolai, illetve templomi alkalmakkor is használták.

A múzeumba kerülésének körülményei ismeretlenek. A leltárkönyv tanúsága szerint 1995-ben régi múzeumi anyagként lett újraleltározva. Az első kötéstábláján található ex libris révén feltételezhető, hogy valamikor az 1930-as évek elején kerülhetett Nyíregyháza város könyvtárába, majd annak második világháborút követő feloszlásakor a Jósa András Múzeum irodalmi gyűjteményébe.

Nyíregyházának a felvidéki szlováksággal való kapcsolata a XVIII. század közepéig nyúlik vissza. A Károlyi Ferenc gróf által szervezett betelepítéseket még számos spontán követte, s a szlovákok idényjellegű, elsősorban munkavállaláshoz kötődő megtelepedése városunkban egészen Trianonig jellemző volt. Minden bizonnyal ennek a kapcsolatnak a tárgyi emléke a kézirat.


Laskayné Szőlősi Katalin


Kéziratos himnuszgyűjtemény
Gyűjtés helye, éve: Nyíregyháza, 1945 után
Kor: 1825
Gyűjtemény: Jósa András Múzeum irodalmi gyűjteménye, ltsz. EK.95.17.3.
Méret: 20 x 26 cm