Ez év szeptemberétől a Néprajzi Múzeum nem csak folytatja, hanem ki is bővíti a 2012-ben útjára indított Lásson, értsen: a múzeumban és a helyszínen című ismeretterjesztő előadássorozatát, amelynek célja, hogy a múzeum szakemberei a múzeum rendkívül gazdag tárgy- és képi gyűjteményeire támaszkodva kalauzolják el hallgatóságukat az emberi civilizáció legkülönbözőbb tájaira - előadások formájában és a valóságban is.

Az elmúlt évben megkezdett Föld körüli utunkat ezúttal Afrikában folytatjuk. A múzeum afrikanistája, Földessy Edina 2013. október 2. és december 11. között hat előadásban mutatja be a Mesebeli Afrika magyar felfedezőit és gyűjtőit, a kontinens művészetét, kézműves mesterségeit és vallási kultuszait, házassági szokásait. Mindezt természetesen sok-sok afrikai tárggyal, terepfotóval illusztrálva.

A múzeum másik, most induló sorozata a magyar és tágabban a Kárpát-medencei népi kultúra világába vezet el bennünket. E félévi előadásaink témáját a kerámia- és ónedények adják. 2013. szeptember 25. és december 18. között ugyancsak hat előadás keretében a múzeum Kerámia gyűjteményének két muzeológusa: Csupor István és Vida Gabriella beszél a Hódoltság területén a 17-18. században kialakuló népi fazekasságról, majd a cserépedényeknek a paraszti háztartásban, illetve az egyházak, céhes szervezetek életében betöltött szerepéről. Külön előadásban foglalkoznak a díszítőmotívumokkal és szimbólumokkal, illetve a kályhacsempék és az ónedények készítésével és használatával.

Az előadások helyszíne a Néprajzi Múzeum 105-ös, Vajda László olvasóterme.

Előadó: Csupor István

A fazekasmunkák egykor minden paraszti háztartásban jelen voltak. Legtöbbjük persze nem számított igazán értéknek, még a hagyatéki leltárakba sem kerültek bele, de az élet szinte minden területén használták őket, a hétköznapoktól kezdve az életfordulókon át a jeles ünnepekig. Javarészüket ma már nem ismerjük, számtalan van közöttük,amelynek használata a múlt ködébe vész. Érdemes hát felidézni őket, hogy milyen szerepet is töltöttek be az egykor élt emberek életében, számba véve a legfontosabbakat, a határi korsótól a miskakancsóig.

A Kárpát-medence népi kerámiáját 100 típusba sorolták. A rendkívül változatos formakincshez hihetetlen gazdag motívumegyüttes társult, ez teszi a magyar népi kerámiát ennyire különlegessé. Ennek a rendkívüli változatosságnak természetesen más oka is volt: az egykori történeti Magyarország földművelésre épülő gazdaságával mintegy konzerválta a tárgyi kultúra régiesebb elemeit. Az első előadásban tehát azt mutatjuk be, hogy ez a rendkívül gazdag formakincs milyen funkciókkal párosult.