Varga Imre (Siófok, 1923) középiskolai tanulmányai után a katonai akadémián szerzett diplomát aeronautikából, majd a második világháborúban repülőtisztként szolgált. Amerikai hadifogsága után 1945-ben tért vissza Magyarországra. Pátzyai Pál szobrászművésszel egy véletlen találkozás során ismerkedett meg, majd ezután felvételizett a Képzőművészeti Főiskolára. Főiskolásként a Vasmunkás című szobrával szerepelt az I. Magyar Képzőművészeti kiállításon.

A szobrászat minden ágában aktív alkotó: készített kisplasztikákat és érméket, a kiállítótermekbe tervezett munkák mellett munkásságának legjelentősebb területe a köztéri, monumentális kompozíciók tervezése és kivitelezése: emlékművek, portréemlékművek, portrék, díszítőplasztikák. Pályája egy-egy szakaszában készített táblaképeket, grafikákat, gobelineket is.

Első figyelmet felkeltő műve az 1965-ben bemutatott Prométheusz című krómacél szobra volt, amely később az antwerpeni Middelheim Szabadtéri Szobormúzeumba került. 1967-es bemutatkozó kiállításával élénk szakmai figyelmet keltett fel, majd az 1972-es tihanyi tárlatával robbant be a kortárs művészetbe. Közterületeken, természeti és épített környezetben, valamint a közösségi rendeltetésű épületek belső tereiben elhelyezett, dinamikus térszervezésű szobrászati alkotásai főként mintázással, bronzöntéssel készülnek, de kiemelkedő szerepű a 60-as évek második felében meghonosodott anyag és technika, a krómacél alkalmazása is. Egy-egy művön gyakran többféle anyagot, megmunkálásmódot is alkalmaz. Érzékenyen megmintázott, a klasszicizáló jellegű szemléletet és a gyakran felbukkanó pop-art elemeket szellemesen ötvöző, a hagyományos posztamenset elvető, változatos szoboralkotórészekkel a környezetbe illesztő alkotásait mély érzelmi töltet hatja át.

A 60-as évek végétől szobrászatának legfontosabb jellemzője a deheroizálás, a hősök emberközeli szituációba helyezése, az emberi, hétköznapi vonások hangsúlyozása. Emlékműszobrászatának központi alakjai a történelem, valamint a magyar kultúra, művészet kiemelkedő alakjai - II. Rákóczi Ferenc, Károlyi Mihály, Radnóti Miklós, József Attila, Liszt Ferenc, Bartók Béla, de számos mitológiai és bibliai téma és figura megjelenítésére is vállalkozik.

Munkásságának fontos területe a síremlékszobrászat. Legerőteljesebb kisplasztikáit expresszivitás, szürreális látomásság jellemzi.