Mivel Györköny mai lakósainak elődei jeles borvidékről érkeztek (Rajna vidék, Burgenland) nem véletlen, hogy ezt a kultúrát itt is ápolták. Viszonylag nagy szőlőterületek alakultak és ezzel párhuzamosan a völgy keleti részén egy pincefalu. A présházak szorosan egymás mellé, szinte szabályos sorokban épültek. A pincefalunak egyedi karaktere és kellemes atmoszférája van.

A II. Világháborúig a szőlőtermesztés volt a lakosság legjelentősebb bevételi forrása, ezért a présházakat és környékét gondosan ápolták. Mivel a présházak szorosan egymás mellé épültek, élénk társasági élet és jó emberi kapcsolatok alakultak ki. Az 1945-ös kitelepítés után sok présház gazda nélkül maradt, ezért az épületek állaga és a környezete is gyorsan romlott.

A györkönyi pincefalu hagyományainak azonban olyan mélyek a gyökerei és maga a környezet oly egyedi hangulatot áraszt, hogy ez a negatív folyamat nem válhatott uralkodóvá. A még mindig jelentős és megújuló szőlőterületek, és az egyre növekvő hazai és külföldi idegenforgalom hatására, valamint a szabadidő kulturált eltöltéséből fakadóan az 1980-as években elkezdődött egy felújítási folyamat, melynek során megszépült az az épület is, amely immár a Pincemúzeumnak ad otthont.