A kiegyezést követő polgárosodással egy időben széleskörű mozgalom indult a vidéki városokban a szűkebb pátria történeti és természeti értékeinek gyűjtéséért és a gyűjtemények bemutatóhelyeinek, a múzeumoknak létrehozásáért. Az ügy szorgalmazói Veszprémben a kegyesrendi tanárok, városi és vármegyei elöljárók, a főpapok és az értelmiségiek voltak.

A múzeum támogatására megalakult 1902. november 30-án a Veszprém Vármegyei Múzeumi Egylet 23 alapító és 127 rendes taggal; elnöke dr. Fenyvessy Ferenc főispán, örökös dísztagja báró Hornig Károly megyéspüspök, aki a múzeumot haláláig igen jelentős pénzösszeggel, könyvadománnyal, festményekkel és "egyéb régiségekkel" támogatta.

1902. december 2-án a megye törvényhatósági bizottsága szentesítette a "vármegyei múzeum" létesítését. Rendelkeztek a múzeumi állásokról is, igazgatónak Laczkó Dezső kegyesrendi főgimnáziumi tanárt jelölték, aki Lóczy Lajos ajánlására azt elfogadta.

A leendő múzeum első "leleteit" az egykori bakonyszentlászlói plébános Miháldy István mintegy 2000 darabból álló őskori gyűjteménye képviselte, melyet a Főfelügyelőség megvásárolt és Veszprémnek ajándékozott.

Önálló épület híján a Vármegyeháza II. emeletén nyílott meg az első kiállítás 1904. november 6-án. A gyarapodó gyűjtemények pár év alatt megtöltötték a rendelkezésre álló termeket, a könyvtár zsúfoltsága miatt olvasókat nem tudott fogadni: önálló múzeumépület kellett. Pár év elteltével az Erzsébet sétányon (Plosszer sétány) jelölték ki az újonnan felépítendő múzeum helyét, s az épület megtervezésére Medgyaszay Istvánt kérték fel.

Az I. világháború és a gazdasági válság miatt 10 évig húzódott a befejezés. A múzeum megnyitására 1925. május 24-én került sor. A következő évben a múzeum kiállításai mellett a könyvtár is megkezdte nyilvános működését. 1932-ben Laczkó Dezső eltávozott az élők sorából, őt Rhé Gyula majd Nagy László követte, aki 1935-ben egy - a devecseri járásbeli, Öcs községi ház alapján - létre hozta az első vidéki skanzent, a ma is látogatható Bakonyi Házat, a múzeumépület mellett.

A II. világháborút a gyűjteményi anyag átvészelte, az épületben azonban károk keletkeztek. Így 1949-ben megnyílt a múzeumi könyvtár anyagából leválasztva az ország első körzeti könyvtára. A rendbehozott múzeumépületben pedig 1951. január 7-én új állandó kiállítást nyitott meg Vajkai Aurél igazgató, akinek a néprajzi gyűjtemény jelentős mértékű fejlesztését is köszönhetjük.

1962. január 1-ével megalakult a megyei múzeumi szervezet Éri István megyei múzeumigazgató szervezésében. A Veszrém Megyei Múzeumi Igazgatóság székhelye ma is a korábban Bakonyi Múzeumnak, ma Laczkó Dezső múzeumnak nevezett épületben van.

A múzeum szakmuzeológusainak létszáma örvendetesen növekedett, ami a gyűjtemények gyarapodásával is járt. 1968-ban az akkor már megyei könyvtár kiköltözött a múzeumépületből. A gyarapodó muzeális anyag indokolta a természettudományi osztály Zircre költöztetését, amely a Bakony kutatás központjává vált, majd később, 1992-ben önálló intézménnyé alakult - Zirci Természettudományi Múzeum néven. Tudományos munkánk elismeréseként a Művelődési Minisztérium és a MTA tudományos kutatóhellyé minősítette a Bakonyi Múzeumot.

A Bakonyi Múzeum restaurátorműhelyei és régészeti gyűjteménye Felsőörsre költözése után (1983-84.) új raktárak építésével a néprajzi, a történeti a képző- és iparművészeti gyűjtemények is oda kerültek. A múzeum gyűjteményeinek darabszáma: régészet 200 000, numizmatika 28 500, néprajz 18 500, történeti 7500 iparművészeti 4600, képzőművészeti 2300. Az Adat- és fotótárban 250 000 dokumentumot és felvételt őrzünk. Könyvtárunk 24 100 könyvet és 12 800 periodikát őriz.

1990. március 1. óta múzeumunk - alapító igazgatója tiszteletére - Laczkó Dezső nevét viseli.