Vera Molnar

1942-47 között festészetet és művészettörténetet tanult a Magyar Képzőművészeti Főiskolán. 1946-1947 ösztöndíjasként Rómában tartózkodott, majd férjével, Molnár Ferenc pszichológussal Párizsban telepedett le. 1960-ban Garcia-Rosi Morellet-vel, Francisco Sobrióval, Jöel Steinnel, Yvarallal, és férjével megalakította a Groupe de Recherche d'Art Visuelt (GRAV). 1967-ben a Párizsban az Institut d'Esthétique et des Sciences-ben dolgozó Art et Informatique csoport alapító tagja volt, majd 1979-től a párizsi Georges Pompidou Központban működő Atelier de Recherches des Techniques Avancées-ben dolgozott.

1980-1990-tól a párizsi Centre de Recherche Experimental et Informatique des Arts Visuels (Université de Paris I.) alapítója és docense, a képzőművészet és művészettudomány tanára a párizsi Sorbonne egyetemen.

1948-ban Dürer Melankólia című rézkarcától inspirálva geometrikus rajzokat készített. 1959-1968 között a "machine imaginaire" segítségével dolgozott, egy olyan szerkezetével, amely a számítógéphez hasonlóan a művészi alkotómunkában mintegy az emberi agyat helyettesíti. 1968-tól foglalkozik a számítógépes művészet lehetőségeivel, 1974-1976 között kidolgozta a "Molnár"-programot, amely a komputerművészet legkorábbi példái közé tartozik.

Főiskolásként kubista, majd absztrakt képeket festett, az 50-es évek végéig erőteljesen kötődött a konstruktivista hagyományokhoz. Az 1960-as évektől a tudomány és a művészet határterületeit érintő munkássága az alapformákat, elsősorban a négyzetet transzformáló matematikai alapon bontakozik ki, az egymásra következő, egymásra hasonlító alkotásaiban mindig a minőségi változásra, a "fantasztikus eseményre" koncentrálva. Az informatikát eszközként, a művészi alkotómunka felgyorsítójaként használja, egyben a művészet tradicionális fogalmától való elszakadás eszközeként.

Az alapelemeket jelentő négyzet és a téglalap alakú formák kompozíciós rendjének meghatározása, a "tűréshatárok" megjelölése után számítógéppel készíti el a kompozíció lehetséges variációit. A kontúrrajzoktól jut el a teljesen kitöltött formák felé, a kinyomtatott variációkból választja ki a végleges, vászonra szánt változatot. Utóbbi műveiben fordított eljárást is alkalmaz: a kép elkészítése után elemzi számítógéppel a további lehetséges variációkat.

Életművéért elsőként kapja meg a berlini d..velop digital art award (DDAA) kitüntetését.


François Morellet

A képzőművészetben autodidakta Morellet a párizsi Ecole des Langues Orientales-on szerzett orosz diplomát. 1944-től kezd el aktívan a festészettel foglalkozni. Nyilvános művészi tevékenységének kezdete 1946.

Megismerkedik Mondrian és Max Bill művészetével és egyre inkább az absztrakt, geometrikus formavilág felé fordul. 1950-ben megrendezi első önálló kiállítását. 1953-tól matematikai elvek szerint határozza meg motívumait, lineáris és moduláris rendszereket dolgoz ki, melyeket szigorúan követ. 1956-ban találkozik Vera Molnarral.

1958-ban rátalál a véletlen szerepének fontosságára a művészi folyamatban, ami a kinetikus művészet felé fordítja érdeklődését. 1961-ben alapító tagja a G.R.A.V. (Groupe de Rechereche d'Art Visuel) vizuális művészeti kutatócsoportnak, melynek tagjai: Horacio Garcia-Rossi, Julio Le Parc, Francisco Sombrino, Joël Stein, Yvaral. A csoport 1968-ig működött és a nézőnek a műalkotás megalkotásába való aktív bevonását ösztönözte.

Az 1960-as évek közepén készíti első műveit neonból. Első köztéri megrendelését (1971) számos alumínium és neon alkalmazásával készített szabadtéri munka követi, melyek alapvetően színes vonalakból, elforgatott négyzetekből állnak.

Az 1980-as években a rendelkezésére álló tereket maximálisan betölti; a műalkotás nem ér véget a vásznon, folytatódik a padlón, falon.