Talán a Mohácsra legjellemzőbb, másutt nemigen megtalálható két mesterség a feketekerámia készítés és a busóálarc faragás.

Mohács a kárpát-medencei fazekasság egyik történelmi centruma, nevezetes helye. A 18-19. században a helybeli fazekasok, kályhások és agyagpipa gyártók mellett legnagyobb számban a fekete edényt készítő korsósok dolgoztak itt, akik 1803-tól már önálló céhben működtek. Ma Mohácson és térségében 5-6 mester készíti még - több lábon állva ugyan, és sok más mellett - hagyományos redukciós eljárással a mohácsi feketekerámiát, amely markánsan megkülönböztethető a nádudvari vagy korondi rokonától. A mai korsósok magas szakmai színvonalon készítik zömében dísztárgyaikat, amit jól jelez, hogy szinte mindenki rendelkezik a Népi Iparművész, vagy a Népművészet Ifjú Mestere címmel, illetve nívódíjjal, kiállítások fő- és különdíjával.

A busóálarc faragás - tisztán, mint önálló népművészeti ág vagy mesterség - igazán a huszadik században, az idegenforgalom medrébe terelődő népszokás idején kezdett kialakulni, s az ötvenes-hatvanas években a filmezések és a Baranyai Vasárnapok idején erősödött meg s tart máig, ám sohasem vált megélhetést is nyújtó kézműves mesterséggé. Megmaradt a téli időszakhoz kötődő, a farsangra való készülődés jellegzetes mohácsi tevékenységének. A legügyesebb és legtermelékenyebb faragókból természetes módon az idők során kinevelődtek a mesterek, akik közül néhai Kalkán Mátyás, a Népművészet Mestere, Késity György, a Kanizsai Dorottya Múzeum egykori restaurátora és a mai faragók rangidős sokác mestere, Kunovszky János a legautentikusabb népművészek. A fiatalabb és már nemcsak a sokác népcsoporthoz tartozó maszkfaragók közül a bemutató műhelyében egész évben felkereshető Englert Antal nyerte el a Népi Iparművész címet, s néhányan rendelkeznek hivatalosan zsűrizett maszkokkal.

A busójárási kellékek - kereplők, tollasbuzogányok stb. - készítésében napjainkban a városban immár több évtizede letelepedett, s szintén a Népművészet Mestere címmel kitüntetett fafaragó, Grebenár Andor jeleskedik.

Jelen kiállítás válogatás a mai aktív mesterek, többségében a fiatalabb generáció munkáiból, jelezvén azt, hogy Mohácson továbbra is él a népművészet.