1906. október 29-én született Budapesten. 1929-ben diplomázott a Budapesti Műszaki Egyetemen, majd a dessaui Bauhaus hallgatója lett. 1930-ban kiutasították Németországból. 1931-ben a Szovjetunióba költözött és a moszkvai műegyetem tanársegéde lett. Részt vett Moszkva városrendezésében és a metró tervezésében. 1937 és 1939 között Párizsban különböző tervezőirodákban dolgozott. 1939-ben Chilébe emigrált, ahol 1946-ig építészként tevékenykedett. 1946-tól 1948-ig a Santiago de Chile-i Építészeti Egyetem tanára volt.

1948-ban visszatért Magyarországra. 1950-től haláláig (1965. július 8.) Dunaújváros ipari és kommunális épületeinek tervezését végezte a város főépítészeként. 1953-ban Ybl-díjat kapott. Dunaújváros főterének egyik oldalán a jelenlegi városháza épületegyüttese a másikon a volt pártszékház (ma múzeum) Weiner Tibor műve.

A város urbanisztikai koncepcióját Weiner Tibor alkotta meg. Annak ellenére, hogy Weiner írásaiban tudatos várostervezésről értekezik, a dokumentumokból a spontaneitás és rögtönzés, és nem utolsósorban a politikai kényszer elemei is kitűnnek. A várostervező építész több épület tervezésében és helykijelölésében is részt vett.