Tíz évvel az 1956-os forradalom után, mely 10 év alatt a kortárs művészet nyilvánossága a sztálinista időszakéra süllyedt vissza Magyarországon, a fiatal képzőművészek ma is létező, önálló szervezete, a Stúdió úgy döntött, kiállítja mindazokat a műveket, amelyek fiatalok műtermeiben készültek, állami zsűri nélkül.

Ez a példátlan esemény, mely az Ernst Múzeumban zajlott, felforgatta a művészeti életet. Következményei hosszú időre szólóak lettek. A közönség ugyanis ezen a kiállításon láthatott először szürnaturalista, pop-artos, nonfiguratív és gesztus jellegű munkákat a megszokott szocreál művek mellett. Az 1957-es Tavaszi Tárlat óta ekkor kapott először nyilvánosságot a művészi alkotómunka sokfélesége. Nyomában óriási hírlapi és szakmai vita bontakozott ki. A következő évben megkísérelték megismételni a zsűrimentes kiállítást, ám a már berendezett tárlaton alapos ritkítást végzett a Művészeti Alap zsűrije. Szervezeti bomlás, rendőrségi eljárások, politikai-ideológiai harc következtek, ám a két kiállítás visszavonhatatlanul megnyitotta az utat a progresszív művészet számára. Kiállításunkon a még fellelhető művekkel - többek között: Altorjai Sándor, Deim Pál, Fajó János, Gyémánt László, Karátson Gábor, Keserü Ilona, Klimó Károly, Lakner László, Melocco Miklós, Sváby Lajos tehát mindazok alkotásaival, akikre ma büszkék vagyunk - rekonstruáljuk az 1966-os tárlatot, illetve az 1967-ben kizsűrizett, ezért együtt soha be nem mutatott művek együttesét.

A Stúdió 1966-os és 1967-es kiállítása, noha meghatározó szerepű volt a magyar képzőművészet nemzetközi áramlatokhoz való illeszkedésében, és előkészítette a nevezetes Iparterv kiállításokat, ezidáig feldolgozatlan maradt. Ezt a hiányt kívánja pótolni kiállításunk és a hozzá kapcsolódó kiadvány, megnyitva az utat a további diskurzus számára.

A kiállításhoz kapcsolódó múzeumi beszélgetéseken, előadásokon és vetítéseken megemlékezünk az 1956-os eseményeket követő megtorlásokról, az Aczél György nevével jelezhető korszak kultúrpolitikájáról és kulturális életéről, valamint beszélgetünk a neoavantgárd és a nonfiguratív művészet szerepéről és jelentőségéről.