Benkéné Weigelt Márta 1929-ben Pécsett született. A Női Felső-kereskedelmiiskolába járt, ahol már 1945-től ő festette az iskola plakátjait, és a selyemfestéssel is próbálkozott. Már dédapja, Samuel Weigelt, és nagyapja, Carl Wilhelm Weigelt, a pécsi Zsolnay Gyár szobrász modellőrje és művezetője, akadémista művészek voltak. Volt tehát honnan örökölni a művészi vénát.

Benkéné Weigelt Márta ma is ereklyeként őrzi az ősök ébenfa-mintázófáit. 1953-tól a pécsi Doktor Sándor Művelődési Ház Képzőművészkörében dolgozott, grafika, festő és szobrász szakon. Az alapokat Palkovics Lajostól tanulta. Ezzel egy időben lámpaernyőket készített Pécs, Harkány szállodáinak és a pécsi Képcsarnoknak. Tájképei főleg pasztellkrétával készültek.

1978-ban részt vett a Zsolnay Képzőkör 25 éves jubileumi kiállításán, s első önálló kiállítását is Pécsett rendezték 1987-ben. 1990-ben Kecskeméten az országos amatőr képző-és iparművészeti fórum vendége volt. 1997-ben Barcson, a Dráva Múzeumban a Tavaszi Fesztivál keretében állította ki kisplasztikáit. Babócsán, a Nárcisz-napi rendezvénynek rendszeres kiállítója.

Korábbi lakóhelyén, Kisújbányán és jelenlegi falujában, Szulokban műhely-galériát tartott fenn. Több alkalommal járt Kanadában, ahol indián totemjeihez nyert ihletést. Kisplasztikáiról azt mondják: bár témái szomorúak, a figurákat nézve mégis megvigasztalódik az ember.