Bagi Béla képein mindig rend van, szelíd harmónia. A maga kikísérletezte technikával mesteri magabiztossággal bánik. Koloritja visszafogott, tónusai sötétek, de sohasem szomorúak. Különleges képessége van arra, hogy felismerje a múlt rejtőzködő szépségét, s ezt balladai hangulatú képeken tárja elénk.

Szívesen festi szülővárosát, vonzódik a szép tájak, a régi várak, a ház- és utcarészletek világához. Nem dokumentál, hanem átlényegít. Lenyűgöző hitelességgel szól Erdélyről, a Felvidékről. A régi Kecskemét avatott ismerője.

Erdélyi képei kivételével alig találkozunk nála emberi alakokkal. Munkái mégis mélyen humanizáltak, életmódot, tartást, ízlést és vágyakat sugároznak, a személyiség megőrzésének fontosságát, egymásrautaltságot és szolidaritást. Egyszóval életet. Élhető, emberhez méltó világot. Olyat, amilyenben a 85 esztendős Bagi Béla maga is él.

Kriskó János főiskolai docens