A hajdúszoboszlói múzeum kiállítása Dalnoky Ferenc és felesége országos hírű retró gyűjteményére épül, amely épp 15 éve látható állandó múzeumi kiállításon. Népszerűsége azóta is töretlen. Különleges darabjai kiválóan szemléltetik az 1970–80-as évek életmódját. A tematikus tárlat a lakótér, a konyha, a gyermekkor, a szórakozás és a fogyasztás tárgyi kultúráját mutatja be, könnyed és interaktív módon.

A látogatók nemcsak megnézhetik, de fel is próbálhatják az otthonkát, vagy a trapéznadrágot. Ráadásul az olyan országosan ismert márkák mellett, mint a Trapper, a Tisza, a Traubi, vagy a Márka (nomen est omen), a különlegességnek számító debreceni darabok, gyártmányok is megjelennek a kiállításban. Ilyen például a Debreceni Műanyagipari és Gombgyártó Vállalat által előállított Csepel Bulldog típusú teherautó óvodai homokozóba illő játékmakettje. E tárgyak kis része mára legfeljebb a legendás debreceni Zsibogón (a helyi lengyel-, vagy KGST-, újabban használtcikk-piacon) kapható, többségük azonban igazi ritkasággá vált az elmúlt évtizedekben. Pedig valaha döbbenetes sikerük volt.

A kacsintós pénztárcát például kamionszámra vitték Csehszlovákiába, az urbánlegenda szerint. Ehhez az eredetileg japán gyártású, többdimenziós képeslapokat Bécsben vásárolták fel, majd itthon applikálták bukszákra a magyar trafikosok. Ez annál is nagyobb fegyvertény, minthogy akkor még nem lehetett bármikor külföldre, pláne nem nyugatra utazni. Ma ez már elképzelhetetlen. Ahogy a prémium élelmiszernek számító déligyümölcsök pult alól való kimérése, vagy a családi autóra (Trabantra, Wartburgra) való több éves várakozás. A hiányok ellenére az 1970-es évektől mégis inkább bővült a fogyasztási cikkek kínálata. Sőt, ekkor jelentek meg az első amerikai termékek is.

A korábban a „nyugat ópiumának” csúfolt Coca-Colát 1968-tól a Magyar Likőripari Vállalat kőbányai üzemében is gyártottak, így könnyen a ’70-es évek presztízsitalává válhatott. Ekkor került forgalomba a magyar Sztár és Oázis üdítő is, melyeket sárga színük miatt csak „szőke kólának” becéztek a fiatalok. A korábban uniformizált öltözködést először az ifjúsági szubkultúrák (beat, rock) lazították fel. A társadalom viszonylag hamar elfogadta a korszak két kultikus ruhadarabját, a miniszoknyát és a farmernadrágot. Előbbihez tupírozott fizura, utóbbihoz hosszú haj dukált. Ekkor lett tipikus otthoni viselet például a „mackóként” emlegetett tréningnadrág, az ujjatlan otthonka, a műszálas ingpulóver, a hosszúnyakú garbó, és a műbőrkabát is. Kiterjedt a bolthálózat, megjelentek az első nagyáruházak (Centrum, Skála). Egyre igényesebb lett a kereslet, melyre nagy hatást gyakorolt a nyugati fogyasztói kultúra. A ’80-as években már egyfajta társadalmi elvárás lett a jólöltözöttség, a nemzetközi divattrendek követése. Az áhított nyugati javak egy részét megpróbálta a hazai ipar helyettesíteni, de a nehezen beszerezhető termékek továbbra is a csempészet által kerültek az országba.