Ebben a három helyiségből álló kis házban és a hozzá tartozó kertben töltötte Vajda János gyermekéveit, 1828-tól 1838-ig, amikor szülei beíratták a székesfehérvári cisztercita gimnáziumba. 1840 és 1842 között tanulmányait Pesten, a piarista gimnáziumban folytatta. 1844-től példaképe Petőfi lett, akinek nyomdokain haladva 1845-ben hónapokra vándorszínésznek állt. 1846-ban rövid ideig ismét szüleinél, Válon élt.

A kiállítás alapvetően három pillérre épül:
1. Bemutatja az ifjú Vajda Jánost, mint a Pilvax társaságához tartozó márciusi ifjat, szabadságharcos költőt, valamint a Világos utáni bukott forradalmárt.
2. Érinti Vajda Jánosnak a közéletben, valamint a sajtóban betöltött szerepét, Széchenyihez és Kossuthoz kapcsolódó eszméit, eszméinek formálódását a kiegyezést követően, ennek kapcsán összefoglalóan bemutatja röpiratait: Önbírálat, Polgárosodás (1862),
3. Bemutatja Vajda lírájának ívét, amely röviden ugyan utal az 1850-es évek romantikus hangú költeményeire, de a hangsúly a második, az erőteljesebb, megújult, szimbolista költői periódusra kerül.

A Vajda János-kiállítás a mai kor embere számára a szépirodalom és kortörténet révén ismeretanyagot nyújt egy olyan évszázadról, amely hősöket teremtett, s be is mutatja ezta hőst.

Vajda élete a tanulóifjúság számára a felelős ember példája lehet, aki megkeresi helyét és a közösségi élet minőségét javítani hivatott ember feladatait a korban, amelyben él.

Vajda természet iránti rajongása költészetének egyik lényeges témája, amelyet a váli erdővel és annak természeti szépségeivel kapcsolatos versei fejeznek ki leginkább.