A kecskeméti múzeum által közzétett felhívás nyomán (a már az előzetes e-mail-es körben be nem fogadottakkal együtt) mintegy 350 alkotással, illetve sorozattal pályáztak a hazai és a határon túli magyar alkotók. A zsűri végül összesen 113 alkotó 123 művét, sorozatát javasolta kiállítani és a katalógusban megjelentetni.

A tárlat szándékaink szerint hangsúlyozottan tartalmi alapú, ugyanis a Petőfi Sándor arcképét megjelenítő művekkel szemben ma is aránytalanul kevés a művészetének tartalmi oldalával, gondolataival, költői képeivel foglalkozó alkotás. Ezt az űrt szerettük volna e kiállítással – legalább jelképes mértékben – betölteni.

Éppen ezért nem a „nemzeti költő” sokadik portréját vártuk – kivéve természetesen, ha a költő ábrázolása szerves része a mű »mondanivalójának« – hanem arra kívántuk ösztönözni kortárs művészeti életünk legjobbjait, hogy Petőfi költészetének tartalmi elemeiben (szerelem, boldogság keresése, hősi halál, nemzet, személyes szabadság, a költő feladatai, a vátesz felelőssége, a családi idill utáni vágy, a jók és a gonoszok harca, népmesei hagyományok, szülőföld, az emberiség gondjai stb.) mélyedjenek el, s annak hatása jelenjen meg, tükröződjön az újonnan (de akár évtizedekkel korábban) született képző- és iparművészeti alkotásokban, teret adva a szubjektív értelmezéseknek, korunk vizuális nyelvezetének is.