Udvardi Erzsébet, az ismeretlen ismerős, a közös út, a közös cél, a közös reménység, az elfogadás és amegérkezés kivételes érzékenységű festője. Munkái az isteni gondviselésbe vetett mély hitéről, a tiszta ragyogásról beszélnek. A szakrális fény ábrázolásaiban megfigyelhető a csillogóezüst- és aranyfüst használat, amelyek annyira jellegzetessé emelik természeti, bibliai és irodalmitémájú festményeit.