Magyarországon Jedlik Ányos nevéhez fűződik, aki egy új és zseniális módszert talált fel a mesterséges ásványvíz előállítására, mivel az addig használt gyártás technológiai leírásai szigorúan védettek és titkosak voltak. Nem ő, hanem Joseph Priestley fedezte fel a szénsav vízben történő elkeverésének módját, de találmányával ő vetette meg a magyar szikvíz gyártás alapjait. A Hegedűs Géza által lejegyzett anekdota szerint az ő nevéhez köthető a szódavíz és bor elegyének, vagyis a fröccsnek a feltalálása is, de ez bizony nem több egy kedves legendánál.

Akárhogy is, a szódavíz és a fröccs - akár málnafröccs formájában is – olyan népszerűségre tett szert az elmúlt évszázadokban, és olyannyira meghatározta minden népréteg és társadalmi osztály tagjainak fogyasztási szokásait, hogy méltán nevezhetjük a szódavizet magyar kultuszitalnak.

A kiállítás főszereplője a szódásüveg maga, ami a termék megjelenésének legfőbb módja. De nem csak a klasszikus formákkal találkozhatunk, abból szinte orgiaszerű élvezetben lehet részünk, hanem a ma már ismeretlen golyós üvegekkel (kracherli) is, amelyek 100 éve az üdítőitalos és szódás üvegek legjellemzőbb fajtája volt. Rácsodálkozhatunk arra is, hogy miként szolgált a szódásüveg politikai üzenetek továbbítójaként, s lett így korabeli média eszköz. Megismerhetjük a szódások legjelentősebb versenytársát is a patronos szifont, és olvashatunk a szódás lováról, vagy szamaráról.