Camille Juthier 1990-ben született Sainte Colombe-ban, Párizsban és Lyonban dolgozik.

Camille Juthier-t az anyag fejlődésének kérdései, valamint a poszt-indusztriális környezet hatására porozitásában is átalakuló emberi test változásai érdeklik. Különös figyelemmel fordul a „természet” gondolatiságának meghatározása és annak felépítettségét jellemző kapcsolatok felé; valamint afelé, ahogyan ezek a kapcsolatok feltárják a mai társadalomban a kisebbségekre és kiszolgáltatott lényekre gyakorolt kényszerhatásokat. Szobraival, videóival, performanszaival Juthier ismereteket próbál gyűjteni az olyan bináris és hierarchikus osztályozások megkérdőjelezésén keresztül, mint az akadémikus-népszerű, vagy a városi-vidéki viszonyok.

Filozófia diplomájának megszerzését követően tanulmányait a Nantes Métropole Képzőművészeti Iskola szobrász szakán folytatta, ahol 2018-ban szerzett diplomát. 2019-ben részt vett a 64. Salon de Montrouge-on, kiállított a 10. Parade tervezőversenyen, Toulonban, a Rochée stúdióban és a Villeurbanne Kortárs Művészeti Intézet Laboratoire Espace Cerveau 16. kiadásán.

2019-ben a Cité internationale des arts de Paris-nak és a Francia Intézettel együttműködésben a Budapest Galéria rezidenciaprogramjának díjazottja.


Lehetne valaminek a belseje.

Műanyag bőröm gubónak véli önmagát. A főváros szecessziós épületein átfutó virágminták hatásait belső bútorom minden részecskéje kutatja. Áthatja a hallásomat, a szaglásomat, a látásomat, de legfőképpen a tapintásomat. Az ősszel hulló levelek simogatása az arcomon; a baldachinos ágyam alatt figyelem a folyékony légkör eredendő rózsaszínét, a Tudás fájának lombját, a poklot, a Földet, mint a gondolatok új horizontját.

Magamba szívom a Magyar Szecesszió Házának minden egyes volutáját. A relief almafa ágai a tüdőmet kitöltő hörgőkké változnak.

Ha átmegyek a Dunán, a vízesés ezer vízcseppjébe tekerhetném testemet, amely képemet ezer pixelre oszlatná szét.

Akkor együtt létezhetne az apró cianobaktériumokkal, hogy az egyensúlyt megtalálja az oxigén túlcsordulása előtt. Táplálhatná a higanyt elnyelő fák gyökereit, amelyek a sürgősség jeleként terjednek, de invazív voltuk miatt vadásszák őket.

Camille Juthier